Ki jár jól a vasárnapi szobafogsággal?

Bezárnak tizenhárom Tescót az országban. A multi az indoklásában a kormány intézkedéseivel magyarázkodik – a kormány a Tesco világszerte tapasztalható lejtmenetével vág vissza. Útra keltünk: két érintett Pest megyei áruházat kerestünk fel, ráadásként pedig benyitottunk egy igazi, békebeli szatócsboltba.

XXX

Nagykáta, a Tesco áruház parkolója. Péntek délelőtt van, néhány nappal azt követően, hogy bejelentették: az áruházra február 4-én lakatot tesznek.

A télhez képest enyhe időben egyik vásárlótól a másikhoz lépek, hogy a véleményüket tudakoljam a bezárásról. Próbálkoztam benn, az áruházban is, ám az ügyeletes üzletvezetőhöz nem érkezett meg az engedély, hogy szóba állhasson velem, jóllehet már napokkal ezelőtt kértem a lehetőséget. A körbetekintéshez viszont nem szükséges engedély, így annyit mindenképpen megállapíthatok, hogy az előtérben lévő üzletek mindegyike zárva. Az egyik ugyan betegség miatt, néhány kiadó, a legtöbb pedig üres.

Miután tehát nyugtáztam a sajtóelhárításnak eme hungarikummá nemesült módját, a vásárlókhoz fordulok a parkolóban. Bár véleményük szubjektív, s bizonyos mértékig találgatásokra épül, előnyei közé tartozik a szókimondás és az őszinteség.

– Mit csodálkozik? – pakol kocsijának csomagtartójába egy idősebb úr, Fodor László. – Melyik üzlet tudja majd túlélni a vasárnapi zárva tartást?

– Arról nem hallott valamit, hogy mit kezdenek az áruházzal?

– Dehogynem. Raktár lesz belőle. Vagy valami ilyesmi, de lebontani biztos nem fogják – állítja határozottan. – A legolcsóbb volt a városban – néz még az épületre, majd nyújtja a kezét.

Fiatalember száll az autójába, amikor megszólítom, Koncsik Péter Tápiószecsőről.

– Lidl, Penny Market, meg még ki tudja, hány áruház van Nagykátán – osztja meg helyismeretét. – Jászberényben, ide 15 kilométerre meg egy másik Tesco, az ráadásul éjjel-nappal nyitva. Megmondom őszintén, én inkább azon csodálkoztam, amikor néhány éve ideépítették ezt. A város másik felére kellett volna, de bizonyára itt volt olcsó a telek.

Hasonló a véleménye egy fiatal párnak. A férfi elképesztő mennyiségű tejáruval és zöldségfélével terheli a csomagtartóját, kígyóuborkából talán húszat is vásárolt. Nagyszabású házibuli készülhet, vélem, de nem: kis boltjuk van a városban, itt szerzi be olcsón a készletét, amit néhány kilométerrel arrébb felárral ad el. Ezért a nevét sem osztaná meg szívesen, viszont a véleményét nem sajnálja:

– A Tesco az egész világon bajban van, ezt, gondolom, hallotta. Ráadásul szívlapáttal hordták ki a pénzt az országból, nekem elhiheti.

Globális összefüggések helyett a nagykátai áruházra fókuszál a kerékpárral érkező Szécsényi Julianna:

– A dolgozókat sajnálom leginkább. Eddig egyetlenegynek mondták, hogy átveszik, de ő is utazhat majd Jászberénybe. Egyébként minden héten kikerékpározok ide, ráérek. Amit itt adnak akciósan, azt itt veszem, amit a Pennyben, azt ott, amit a Sparban, azt meg amott. Az akciók lesésének eme össznépi játéka még számtalan megszólított sajátja, az egyik idősebb férfi például valóságos kimutatást vesz elő az árak összevetéséről. Az anyukája állította össze.

A város polgármestere, a frissen megválasztott Dorner Gábor is csak a hét elején értesült a bezárásról – tudom meg később telefonon. Az önkormányzatnak a döntésbe természetesen semmiféle beleszólása nincs. Csupán annyit ígért neki Kálmán Tamás tescós ellátási igazgató, hogy lehetőleg mind a hetven munkavállalónak igyekeznek munkát találni a cégen belül. A polgármester ugyan puhatolta a beszélgetés során a bezárás okát, de választ nem kapott. Azt viszont személyesen tapasztalta Dorner Gábor, hogy az utóbbi fél évben növekedett az áruházban a vásárlók száma.

XXX

– Nagy érvágás számunkra a Tesco bezárása – osztja meg álláspontját Abony polgármestere, Romhányiné Balogh Edit is. Abony a másik Pest megyei város, amely februártól Tesco nélkül fogja élni mindennapjait.

A városban az országos átlag feletti a munkanélküliség, az áruház 61 munkavállalójából pedig 55 helybeli, tudtuk meg a városvezetőtől. S bár bízik benne, nem kerülnek utcára, abban már egyáltalán nem biztos, hogy hosszú távon is megtartja őket a cég. Arról nem is beszélve, hogy az áruház évente 11 milliós bevételt jelentett Abonynak.

A település egyébként is hátrányos helyzetű, ami részben abból fakad, hogy Pest megyéhez tartozik, ellentétben a közeli Szolnokkal, amely ezért sokkal nagyobb központi segítséget kap, pedig Abony sincs jobb helyzetben.

Nagykátán megoszlottak a vélemények arról, mennyiben felelős a Tesco a saját sorsáért – Abonyban egyértelműen a külső körülményeket okolják a parkolóban megszólított vásárlók. Legpregnánsabban talán egy idősebb férfi fejezte ki ezt:

– Borzasztóan sajnálom, hogy ezt meg lehetett csinálni a Tescóval – paprikázódik azonnal, amint megmondom neki, mi iránt érdeklődöm. – Ez a városban a legolcsóbb áruház.

Megítélése szerint a Tesco kényszer alatt cselekedett. A kényszerítés oka pedig a többi pláza helyzetbe hozása.

– Azt mondják, magyar ember nem vásárol Tescóban – emeli a hangját. – De ki meri rám azt mondani, hogy én nem vagyok magyar?! Mocskos dolgok ezek, higgye el nekem.

A nevét kérdezném még, de csak a fejét ingatja, és indul az autója felé.

– Megmondom mégis – érkezik vissza néhány másodpercen belül. – Nem félek én ám tőlük. Kótai Tibor vagyok. Kisnyugdíjas – teszi még hozzá hangsúllyal.

XXX

Vajon miként érinti a kisboltok kereskedelmét a Tesco bezárása? Erre voltam még kíváncsi, bár ilyen üzletet alig találni a városban. Végül a Krisztinába botlom a vasútállomás felé tartva. Legalábbis ezt a nevet olvasom a cégéren.

– Az unokámról neveztük el a boltot – mosolyog Nagy Lászlóné tulajdonos. Amúgy mindenkinek csak Ilonka néni.

Az asszony az egész életét a kereskedelemben töltötte. A nagyáruházak, például a Tesco nyitásakor a legtöbb kis boltnak leáldozott, állapítja meg. A kicsiknek ma már az áru beszerzése is nehézkesebb, hiszen amilyen keveset ő igényel, azért a szállító legszívesebben meg sem állna. A pecsételős korszakot pedig el is felejtheti: a kicsiknek szigorúan azonnal fizetniük kell, mégpedig készpénzben – ellentétben a nagyokkal. A rolót azonban mégsem húzza le, a néhány disznó tartása mellett ezzel egészíti ki a 65 ezer forintos nyugdíját.

Ha járt az olvasó békebeli szatócsboltban, akkor ilyennek képzelje el Ilonka néni üzletét. A mérleghez itt még súlyok dukálnak, a pult előtt pedig egy szék, amelyre bármelyik vásárló leülhet, ha elfáradt, netán szót szeretne váltani reggel hattól délután ötig bármikor. Ebben az időszakban ugyanis, amint megszólal az ajtófélfán lévő csengő, a néni máris szalad nyitni.

Ami a Tescóhoz hasonlóan mégis digitalizált az üzletben, az a pénztárgép, amely a belétáplált információkat azonnal továbbítja az adóhivatalnak.

Nem is ezzel van baja az asszonynak, sokkal inkább a költségeivel: a 180 ezer forintos gép árából 130 ezret neki kellett állnia, emellett az üzemeltetési díja havi kétezer forint. Évente egyszer pedig 23 ezer forintért kiolvassák. Hogy ezen mit kell érteni, azt ő sem tudja pontosan. De hogy félóra alatt végeznek vele, az bizonyos. Az ilyesfajta érvágások számára sokkal nagyobb terhet jelentenek, mint a nagyoknak. Miképpen lehetne hát versenyképes velük? – kérdezi inkább csak önmagától.

– Á, nekem nem fog növekedni a forgalmam a Tesco bezárása miatt, ebben biztos vagyok – válaszol végül eredeti kérdésemre Ilonka néni. – A talpon maradó nagy áruházak szívják majd fel a vásárlókat. Nekünk csak akkor volna jobb, ha mind bezárna. Arra viszont úgysem számíthatunk.
Hardi Péter

XXX

Lapzártánkkor más csatornán sikerült a Tescótól fotózási engedélyt szereznünk és kérdéseinkre írásos választ kapnunk. Íme:

– A 13 bezárandó áruház közül Pest megyében miért éppen az abonyira és a nagykátaira esett a választás?
– Az elmúlt időszak jogszabályi változásai miatt átvilágítottuk tevékenységünket, ennek során a változások egyes boltokra és a magyar üzletre gyakorolt hatását is megvizsgáltuk. Tekintettel arra, hogy a jövőben a jogszerű működés csak nyereséges vállalatok számára lehetséges, ezért a veszteségesen működő áruházak bezárása mellett döntöttünk. Vásárlóinkat ugyanakkor továbbra is több mint 209 boltban szolgáljuk ki Magyarországon.

– Mi lesz az épületek sorsa?
– A 13 áruház, így az abonyi és a nagykátai épület is saját tulajdonban van. Figyelembe veszünk minden lehetséges megoldást, beleértve az újbóli bérbeadást vagy az ingatlan eladását. Részletekkel és bővebb információval az ingatlanok tekintetében azonban jelen pillanatban nem tudunk szolgálni.