Mit számít, ha beteg? - Meglepő adat és a lehetséges magyarázatok

A társadalombiztosítási juttatással való visszaélést 2011 óta akár két év börtönnel is büntetheti a bíróság. Talán ez is magyarázat arra, hogy míg 2005-ben 1 millió 252 ezer esetben számították ki a táppénzt, tavaly már csak 825 ezer alkalommal. A nemzetgazdaságban az adott évben felhasznált táppénzes napok száma 37 millióról 20 millióra mérséklődött, az állam táppénzre fordított kiadása pedig a 2009-es csúcs 108 milliárdról 2013-ra 60 milliárd forintra csökkent. Míg 2005-ben betegség esetén átlagosan 30 napot töltött táppénzen egy dolgozó, addig 2013-ban 6 nappal kevesebbet. A nők 40–56 százalékkal többször íratják ki magukat az orvossal: az esetek többségében ugyanis a beteg gyermeküket is ők ápolják otthon.

A KSH szerint a táppénzen töltött napok száma arról is árulkodik, hogy mely betegségek után fizet a legtöbbet a társadalombiztosító. A csont-izomrendszeri és a kötőszöveti kórok teszik ki minden évben az összes táppénzes napok nagyjából egyharmadát, s a várandóssággal, szüléssel, gyermekággyal összefüggő betegnapok száma a második legmagasabb. A szív- és érrendszeri, a légzőrendszeri betegségek, valamint a mentális és viselkedészavarok szerepeltek még az első öt helyen egészen 2011-ig, majd ezt követően ez utóbbiak helyébe a daganatos megbetegedések csoportja lépett.

A hivatal szakértői is csak találgatják, mi állhat a táppénzes napok csökkenésének hátterében. Feltételezik, hogy a munkavállalók inkább az éves rendes szabadságukból áldoznak a gyógyulásuk idejére, vagy ami rosszabb: betegen is elmennek dolgozni, mert a táppénz összegét jelentősen csökkentő szabályozások következtében a jelenlegi átlagfizetések mellett sokaknak kész anyagi csőd a betegeskedés. Mások éppen a munka elvesztésétől való félelem miatt indulnak a munka mellett is orvosolható problémával dolgozni – vagy éppen adják be az óvodába, iskolába a beteg gyereküket.

A szakemberek szerint az is elképzelhető, hogy egészségesebbek lettünk, vagy ha mégsem, legalább egészségesebbnek érezzük magunkat. Ennek azonban ellentmond az a tény, hogy két évtizede valóban javulás figyelhető meg a lakosság egészségi állapotában. Ám hiába szebbek életkilátásaink, az európai országok többségében élőkhöz képest még mindig fiatalabban betegszünk meg, kevesebb egészséges életévre számíthatunk, és korábban halunk meg.