Nappal rút Lucifer

Feltűnt már önöknek, hogy az utóbbi évtizedekben alig látni esténként világító bogarakat? Annak idején mintha sokkalta több helyen és számosabb állatot láttunk volna az első esti órákban repkedni a bokrok, füvek között. S itt az első hiba, melyet egy laikus csak elkövethet! Ugyanis az a szentjánosbogár, amelyik világít, nem repked: a szárnyatlan nőstény a világító potrohával csalogatja a röpképes hímeket.

Méghozzá nem akármilyen anyaggal, ugyanis a vegyületet, amely a fényhatást okozza, luciferinnek nevezi a tudomány. Vagyis kis világító Luciferekkel tarkított a nyári erdőszél, a rét, s mi még csak nem is tudtunk erről. Nos, ezért is érdemes minden évben megválasztani az év fáját, rovarát, hüllőjét, madarát stb.

A Magyar Rovartani Társaság közleményéből megtudhatjuk, hogy a nőstény – miután a repkedő hím rátalált a kibocsátott fény alapján és megtermékenyíti – lerakja a tojásait, és rövidesen elpusztul. Egy vigasza lehet: a luciferinnel elcsábított hím már a párzás után elhal. S hogy még érdekesebb legyen a történet, kiderül az is, hogy a petékből kikelt lárvák a fejlődésük során csigákkal táplálkoznak. Csak kevesen tudják, hogy a szentjánosbogár-lárvák is világítanak, de csak azért, hogy elriasszák a ragadozókat.

A bogár úgy bocsát ki fényt, hogy a potrohban lévő világítószervében a luciferin nevű anyagot a luciferáz enzim segítségével oxidálja, ami fény kibocsátásával jár.

A bogár a világítószerv oxigénellátásának szabályozásával ki-be kapcsolgathatja a lámpását. És még irigylésre méltóan takarékos is e rovar: fénytermelése során csupán 10 százalék hő és 90 százalék fény keletkezik – míg például egy hagyományos villanykörte esetén 4 százaléknyi a hő és 96 százaléknyi a hőtermelés. Ismét bebizonyosodott, hogy tanulhatnánk a természettől!

S hogy mitől szentjánosbogár e bogár, s miért lehetne akár szentivánbogár is? Számos hiedelem kapcsolódik hozzá: Szent János (a szlávoknál Szent Iván) napja június 24., s a nyári napforduló éppen e bogarak fő rajzási idejére esik.