Veszélyben a sportolók

Blaskó György, a Trombózisközpont véralvadási specialistája szerint sajnos megesik, hogy egy profi sportoló mélyvénás trombózis vagy tüdőembólia miatt veszti életét. A professzor szerint ennek oka lehet, hogy a figyelmeztető tüneteket összekeverik az izomlázzal és a könnyebb sérülésekkel.

Ráadásul előfordulhat, hogy a mélyvénás trombózist vagy az életveszélyes tüdőembóliát félrediagnosztizálják.

A tüneteket – légszomj, mellkasi és bordafájdalom – tévesen izomhúzódásnak vagy légúti problémának gondolják. A mielőbbi diagnózis nagyon fontos, minden perc számít! A rendszeres mozgás nem mentesít a trombózis veszélyétől, de a sport csökkentheti a vérrögök kialakulásának esélyét. Kockázat viszont, hogy a versenysportolókat nagy terhelés éri – sok utazás, esetenként kevés folyadék, különböző sérülések –, s ez fokozza a trombózishajlamot.

Ha genetikai rendellenesség is fennáll, a veszély még nagyobb, ezért érdemes lenne a sportolókat trombofíliára szűrni. Mindazoknak ajánlott a genetikai szűrés, ahol a családban többször is előfordult trombózis, mert így kiderül a kór hajlama.

Ha „csak” visszérpanaszokkal küzd valaki, nem muszáj felhagynia az edzéssel. Dr. Sepa György érsebész főorvos szerint a visszérműtét után sem tilos a testmozgás – sőt amerikai kutatások szerint segíti a felépülést: a beavatkozás után elkezdett, fokozatosan nehezített tréning néhány hét után már javította az alsó végtagi erek állapotát. A versenyszerű sport, illetve a túlzott megerőltetés azonban nem ajánlott operáció után, mivel a panaszok kiújulhatnak.