Zazar-parti remekek

Olyan híres alkotók művei tanulmányozhatók, mint Thorma János, Réti István, Maticska Jenő, Kádár Géza, Papp Aurél – s hogy a fiatalabbak közül is megemlítsünk párat: Égly Sári, Balla Béla, Pirk János, Slevenszky Lajos. Hasonló nagybányai kollekciót évtizedek óta nem láthatott a magyar közönség. Még Nagybányán sem, ahol a helyi muzeológusok valósággal rejtegetik az ott készült remekműveket, s ha ki is állítanak a hatalmas anyagból párat, annak legalább a fele kevéssé jelentős román festők műve.

A magyar Barbizonként is emlegetett nagybányai művésztelep kezdete egészen 1896-ig nyúlik vissza, gondolata Hollósy Simon müncheni magániskolájában született, ahol festő barátaival a magyar művészélet modernizálásáról álmodoztak.

A millennium évében érkeztek meg a Zazar-parti bányavároskába, iskolájuk a szabadtéri tájfestéssel évtizedekre meghatározta a magyar festészet fejlődésének útját.

A mátészalkai tárlat anyaga a közeli Nyírparasznya háziorvosának, dr. Szabó Ákosnak és családjának gyűjteményéből került ki, akik szívós, következetes munkával évtizedek óta gyűjtik a jeles nagybányai alkotásokat.

Nem véletlen a választásuk: a házaspár Romániából menekült át még a ceausescui időkben, de az erdélyi kultúra – ami persze az egyetemes magyar tudás elválaszthatatlan része – iránti érdeklődésük folytatódott. A doktor úr megmaradt a gyógyításnál és a képek gyűjtésénél. Párja, a kísérletező kedvű Szabó Anna pedig belekóstolt a képzőművészet alkotói folyamatába: feleslegessé vált ruhadarabokból készít textilképeket – melyek szintén a Szatmári Múzeumban kaptak helyet.