'Nem emberi személyek': nekik is joguk van az életre, a szabadságra

Tavaly novemberben került egy argentin bíróság elé a 29 éves szumátrai orángután, Sandra esete. Állatjogi aktivisták nyújtottak be keresetet Sandra „fogva tartója”, a Buenos Aires-i állatkert ellen, mégpedig a Habeas Corpus jogelv alapján.
A Habeas Corpus nagyjából a középkor óta létezik, s talán úgy lehetne lefordítani, hogy szabad embert csak törvényes eljárás alapján, törvényes vád alapján lehet szabadságától megfosztani. Vagyis egy eleddig csakis emberre alkalmazott jogszabály miatt indult a per egy orángután érdekében. S mit tesz a XXI. század: első fokon az állatvédők nyertek! A bíróság szerint Sandra megérdemli ezt az alapvető emberi jogot akkor is, ha ő maga „nem emberi személy”. E kategória megteremtésével – no és, ha ezt a másodfok, illetve a legfelsőbb bíróság is elfogadja majd – nyilvánvalóan megnyílik az út nemcsak a többi emberszabású majom, hanem más érző lények előtt is, amelyek méltatlanul és szabadságuktól megfosztva állatkertekben, cirkuszokban, vízi parkokban, laboratóriumokban élik életüket. Arról nem is beszélve, hogy az orángután szó maláj és indonéz nyelven azt jelenti: erdei ember…

Egy amerikai bíróság ugyancsak a közelmúltban hozott hasonló határozatot egy Tommy nevű csimpánz ügyében. A 26 éves Tommy egyedül él egy sötét, nyirkos gloversville-i lakókocsiparkban, egy fészerben. Az amerikai állatvédők azt szeretnék, hogy a bíróság ismerje el őt jogalanyként, vagyis jogilag cselekvőképes személlyé szeretnék nyilváníttatni. Gazdája tiltakozik, szerinte Tommy remekül érzi magát, kábeltévéjén különösen a rajzfilmeket szereti nézni, de az állatvédők szeretnék kiszabadítani és egy csimpánzmenhelyre költöztetni.

Nemcsak az emberszabású majmok, de más állatok ügyében is folynak hasonló perek. 2011-ben például a PETA állatvédő szervezet pert indított a SeaWorld tengeri park üzemeltetője ellen azt állítva, hogy öt kardszárnyú delfinjüket úgy kezelik, mintha rabszolgák lennének.

A San Diegó-i bíróság egyelőre elutasította a beadványt. A Princeton Egyetem professzora, Pete Singer 1975-ben írt könyvet Az állatok felszabadítása címmel. Azt mondja, még ha ezek a perek nem is járnak sikerrel, azért elértek egy fontos célt: minden eddiginél nagyobb figyelmet kaptak az állatok fogva tartásának a problémái. A legfőbb és megcáfolhatatlan érv, hogy a „nem emberi személyeknek” is joguk van az életre, a szabadságra és arra, hogy ne kínozzák őket.