Balogh Géza: Áll egy torony...

Ezt tervezte R. J. kisvárdai olvasónk is – aki Antenna a kéményen című cikkünk (ez évi 3. szám) után fordult hozzánk –, de a csendből, a békességből nem lett semmi. Mert hiába van árnyas cseresznyefája, hiába szállnak arra cinkék, verebek – csiripelés helyett ő már csak fémes zúgást hall.

A zúgás eredője egy hatalmas vastorony, ötven-hatvan méterre a házától. Furcsák, ék alakúak itt a telkek, s bár a toronytól számítva csak a második az övék, mégis az ő házuk van hozzá a legközelebb. Pont tíz éve építették, s olvasónk épp tíz éve hadakozik ellene. Ha közvetlen szomszédja lenne, talán még elérhetett volna valami eredményt, de hogy távolabb él, lepattintják mindenünnen. Pedig ő aztán megjárt minden utat, felkeresett minden illetékes hivatalt.

De mi is a panasza a torony ellen?

– Félünk – feleli –, hiszen az elmúlt tíz évben, mióta felállították, nyolc ismerősünk halt meg rákban. Ez a legnagyobb gondunk, de van más is: eladhatatlanná vált a házunk. Nemrég meghirdettük, voltak is jelentkezők, de amikor lenéztek a kert aljába, azonnal kiült arcukra a megütközés. Úgy búcsúztak, persze, hogy majd visszatérnek, de azóta is hiába várjuk őket.

A toronyról sokan gondolják: káros sugarakat bocsát ki, ami egészen bizonyosan rombolja az egészséget. Levélírónk a megépítése után azonnal felkereste az akkori Köjál kisvárdai kirendeltségét, de ott illetéktelenségre hivatkozva a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei igazgatóságra irányították, majd onnan Debrecenbe. Két igen megértő fiatalember fogadta, de azt javasolták, ne gyűjtsön aláírásokat a torony ellen, mert 300 ezer forintba kerülne a vizsgálat díja.

S ha össze is gyűjtené, úgyse menne vele semmire, mert a vizsgálatok nem mutatnának ki semmiféle sugárzást.

Kisvárdai olvasónk a panaszával megkereste Budapesten az alapvető jogok biztosát, akitől kérte, hogy indítson vizsgálatot a sugárzás mértékének megállapítására, s ha az a mérések szerint túllépi az egészségügyi határértéket, kezdeményezze a torony lebontását. Ott azonban azt tanácsolták: miután kicsúszott a határidőből, forduljon a megyei kormányhivatal népegészségügyi szervéhez.

Levélírónk megtette. Végül a Hajdú-Bihar megyei kormányhivataltól érkezett válasz. Mint írták, a Nemzeti Hírközlési Hatóság rádió-ellenőrző mérőállomása kizárólag vevőantennákat tartalmaz, azon jeladásra alkalmas eszközök nincsenek, tehát elektromágneses sugárzással sem kell számolni. Amúgy e mérésre alkalmas műszerekkel a debreceni hatóság nem rendelkezik, de az olvasónk által csatolt egészségügyi panaszok és a benyújtott orvosi vizsgálatok eredményei sem utalnak az antennarendszerekből származó elváltozásokra. Hozzátették: a tudomány jelenlegi állása szerint az elektromágneses tértől származó elváltozások nem bizonyíthatók egyértelműen, illetve az esetleges egészségelváltozásnak egészen más jellege van.

Azóta eltelt újabb másfél év, a torony persze áll, s ha fúj a szél, zúg, mint a veszedelem. A környéken élők pedig kénytelenek elhinni a hivatalos verdiktet: a torony ártalmatlan. De hát az egyszerű földi halandó hogyan is tudná bebizonyítani az ellenkezőjét?