Berlusconi arcai, Merkel kedvenc gesztusa - Leleplez egy mozdulat

Testbeszédünk azért nem hazudik, mert zömében nem tudatosan irányítjuk, vagy ha igen, ahhoz nagyon sokat kell kitartó önfegyelemmel gyakorolni. Az agykutatók azt mondják, bármi, amit érzünk, előbb a testükben bukkan fel, az elme csak később értelmezi – mint ahogyan az éhség és a boldogság is először testi szinten jelenik meg. Tehát zsigerből jön a megvető pillantás, a szégyen vagy a félelem okozta ajakrángás. Sokat elárul a kézfogásunk, de az is, ahogy leülünk. Persze sohasem elegendő csak az arcot figyelni, mert a legtöbb ember felnőttkorára megtanulja, hogyan rejtse el az érzéseit. Mindent azonban nem lehet elpalástolni, az unalmas beszélgetés alatt előbb-utóbb ásítunk. Hogy megtanultunk egyfajta álarcot is viselni, segít abban, hogy könnyebben kijöjjünk egymással.

Egy-egy jelből azonban nem vonhatunk le következtetést: nem biztos, hogy valaki azért vakargatja a fejét, mert bizonytalan, hanem mert éppen megizzadt és viszket. Ugyanígy mást jelent, ha valaki egy randevún üldögél keresztbe font karral, s megint mást, ha ugyanezt a buszmegállóban teszi  mínusz 10 fokban. Az előbbi esetben kevés az önbizalma, fél, ezért védekezik, míg az utóbbiban csupán csak fázik. A szakértők azt mondják, hajlamosak vagyunk a másik ember jeleit kiegészíteni. Ha a főnök széles terpeszben, csípőre tett kézzel kisajátítja a teret – amivel tudattalanul is az erejét fitogtatja –, könnyen megyünk össze mellette fizikailag is. A hatalmat mutatják a nagy, széles mozdulatok, a magasba emelt két kéz, mint amikor a sprinter beér a célba. A  politikusok tréningezéssel sajátítják el mindezt: valamennyi kézmozdulatuk, gesztusuk a mondanivalójukat támasztja alá, miközben erőt és önbizalmat mutatnak. Egy percig se gondoljuk, hogy ne tervezték volna meg bármelyik mozdulatukat is.

A civil életben is hasznos, ha ismerünk néhány jelzést. Ha valaki úgy teszi arcához  a kezét, hogy a mutatóujja felfelé mutat, míg a többi a szája környékén van, azt jelzi: nem győztük meg, kritikusan áll a mondandónkhoz. Az őszinteség jele, ha valaki beszéd közben a tenyerét mutatja. Amennyiben elrejti a kezeit, valószínűleg takargatnivalója van. A vastagabb combú nő sokszor simítja lefelé a ruháját, ahogy a pocakosok is gyakran érintik meg a fölös domborulatokat, mintha szeretnék eltüntetni. Ha egy férfi teltkeblű hölggyel beszélget, önkéntelenül is tapogató mozdulatokat tesz, jó esetben csak a levegőben. Számos közéleti személyiséget fotóztakfilmeztek le már ilyen helyzetben (legutóbb Károly herceget). Tréningezés, önkontroll ide vagy oda: a testünk könnyen leleplezhet bennünket…

képalá

Silvio Berlusconi tizennyolc arca

A fordított toronysisak a magabiztosság jele. Angela Merkel gyakran él e gesztussal