Fenséges prófétai ital

Eredetileg a friss tehén- (kecske-, juh-) tejet állatbőr tömlőbe töltötték, és ahhoz adták a „magokat” a kaukázusiak. A tömlőt az ajtó mögé akasztották, hogy annak nyitása-csukása megmozgassa a folyadékot, serkentve az átalakulást. Ahogy aztán a kész ital fogyott, úgy adtak hozzá friss tejet, így a kefir folyamatosan képződött.

Tudományos megközelítésben a savanyított tejtermékek születésének titka pofonegyszerű: a tej melegen és szabad levegőn tartva megsavanyodik. Ez az alighanem több évezredes felismerés az alapja a kefir készítésének is, azzal a különbséggel, hogy előállításában a tejsavbaktériumok mellett azok a bizonyos „magok”, azaz élesztőgombák is részt vesznek. Így a tejsav mellett kis mennyiségű alkohol képződik, miközben jelentős menynyiségű szén-dioxid is felhalmozódik az italban. E különleges összetevőinek köszönhetően a kefir nemcsak kellemes közérzetet ad, frissítő és ízletes, hanem egészséges is. A benne nagy számban tenyésző mikroszervezetek gátolják a káros mikroorganizmusok elszaporodását, azok méreganyag-termelését a bélben, s karbantartják a bélműködést.

A kefir rendszeres fogyasztása erősíti az immunrendszert, csökkenti a vérnyomást, kedvezően befolyásolja a vér koleszterinszintjét, visszaveti a rákkeltő anyagok képződését. Mindezek mellett hatékonyan segíti a máj – vagyis szervezetünk anyagcsereközpontjának és a méregtelenítés fő szervének – működését: serkenti regenerálódását, csökkenti benne a zsírlerakódást, könnyíti az ásványi elemek felszívódását. Mint energiában szegény, tápláló ital nagyon ajánlott a cukorbetegeknek és a fogyókúrázóknak is. S mivel pedig az érlelés során a tejben lévő laktóz elpusztul a kefirben, a laktózérzékenyek is fogyaszthatják.