Grétsy László: Durva

Kétségtelen, hogy durva szavunk, amelynek eredetét nem ismerjük, csak azt tudjuk róla, hogy mintegy fél évezredes múltja van, mindeddig általában valami rosszat vagy legalábbis kevésbé jót jelentett nyelvünkben. Főbb jelentései: ’egyenetlen felületű, érdes’ (bőr, tenyér, deszka, vakolat stb.); ’csak elnagyoltan kidolgozott, összetákolt, hevenyészett’ (eszköz, készítmény, munkadarab stb.); ’másokat sértő, goromba, illetlen, faragatlan’ (személy, munka, megnyilatkozás, bánásmód, cselekedet stb.). Alighanem a konkrét tárgyra, dologra vonatkozó jelentés az elsődleges, mint ahogyan ezt a Balásfi Tamás Csepregi iskola című, 1616-ban Pozsonyban megjelent könyvéből vett részlet példázza: „A palástja is durva volt”.

A változás, amelyre olvasónk felfigyelt, egészen új, 2003-ban megjelent értelmező szótárunkban még nincs rá utalás. A 2005-ben napvilágot látott Nyelvművelő kéziszótár azonban már külön cikkben foglalkozik vele. Példákat említ, s ezt írja róla: „Az újabb szleng a durva melléknevet kedvező, elismerő értelemben is használja. Félreértésekre okot adható volta miatt használatában óvatosságot ajánlunk.” Parapatics Andrea 2008-ban megjelent Szlengszótárában már benne van a durva. Idevágó jelentése a szerző szerint: ’pozitív vagy negatív jelentéstartalomra való reagálás’. Azóta már más nyelvészek is írtak róla – köztük Huszár Ágnes, Balázs Géza, Minya Károly –, vagyis a „szakma” ismeri. Az interneten tallózva nemegyszer bukkanunk ilyen mondatokra: „Durván jó lett Majka és Curtis új klipje”; „Most értem haza a Fanboys (egy amerikai film, G. L.) vetítéséről, és az egyik szereplő szavaival: »durva jó volt«!” A lényeg az, hogy az ifjúsági társalgási nyelvben a durva a szótárakban szereplő jelentései mellett ’furcsa, meglepő’, továbbá ’jó, remek, kiváló, elsőrangú’ értelemben is él, sőt virul.

Levélíróm azt kérdezte, lehet-e ez ellen tenni valamit. Nem lehet, de ez nem is baj. A beszédkörnyezetből többnyire úgyis kiderül, hogy az ilyenfajta értékelés: „Ez durva!”, tetszést jelent vagy nemtetszést. Ha mégsem derül ki, nem a mi bajunk, hanem azé, aki rosszkor, rossz helyen használta ezt a formát.