Minket beletoltak a Dunába

Sétálok a Duna-parton. Néhol vaskos tuskók hevernek a kavicságyon, a legutóbbi árvíz óta pihenhetnek itt. Megállok, ahol a part szakad.

Hiába sorakoznak a kopott halsütőbódék mellett modern szállodák vagy kávézók, összességében lehangoló a látvány. És az még csak utána derül ki, hogy ezen a 70 hektáron valóságos biológiai bomba ketyeg. Az árvíz levonulása után fertőzött terület marad hátra, mivel nem kötelező a fertőtlenítés. Ez azért lehetséges, mert a Római-part a fővárosi, illetve a III. kerületi önkormányzat rendelete értelmében üdülőövezetnek, azaz beépítendő területnek, egy jelenleg érvényben lévő kormányrendelet szerint pedig hullámtérnek, vagyis vízgazdálkodási területnek, azaz beépítésre nem szánt területnek minősül.

A kettő kizárja egymást! Skizofrén helyzet: a hullámtérre nem, az üdülőövezeti ingatlanok tulajdonosaira viszont vonatkoznak bizonyos jogszabályok. Az is gond, hogy csatornázás hiányában az üdülők szennyvize, a lakóházak emésztőgödreinek tartalma a Dunába szivárog. De létezik még ennél is nagyobb probléma, amely évtizedek óta foglalkoztatja a helyieket.

– A Római-part az 1920–1930-as években indult fejlődésnek, ekkor kezdtek családi házakat, nyaralókat, csónakházakat építeni – tekint vissza a múltba Búzás Győző, az Egyesület a Római-partért elnevezésű civil szerveződés elnöke. – A Duna akkori vízmozgása, időszakos áradásai még nem voltak olyan mértékűek, mint napjainkban, így az árvizek csak a közvetlen partvonalat érintették. Nem csoda, hogy az 1954 júniusában bekövetkezett első igazán nagy pusztítás mindenkit váratlanul ért, csak arra maradt idő, hogy átmeneti jelleggel a Nánási út és a Királyok útja vonalában homokzsákokból kiépítsenek egy 50–80 cm magasságú védművet, amelyet végül a folyó visszahúzódása után sem bontottak el. Az 1965-ös nagy árvízkor is ezt a földtöltést erősítették meg. Az rögzült a köztudatban, hogy itt húzódik a térség nyári gátja, amely sosem kapott végleges hatósági engedélyt, már csak azért sem, mert a békásmegyeri parti védművet akarták idáig meghosszabbítani.

Felmerült egy csúfondáros betonfal építése is a lakóövezet megvédésére. Végül szakmai szempontok győztek: a Duna menti mobil gát létesítésére esett a választás.

Ezen kérdéskörben ismételten felbukkan az üdülőövezet-hullámtér besorolás furcsa állapota. A hullámtér az árvízvédelmi fővédmű, ez esetben a Nánási út és a Királyok útja menti ideiglenes nyári gát és a folyópart közötti terület lehetne, de mivel a fővédmű sem jogi, sem műszaki előírásoknak nem felel meg, sőt a hivatalos helyszínrajzon nincs is feltüntetve, elvileg nem is létezik.

Ha a területet mégis hullámtérnek tekintenék, nem lehetnének rajta ingatlanok, fák, de még bokrok sem, hogy a víz akadálytalanul tudjon terjeszkedni. Viszont a Római-part épületei a nyilvántartásokban „kivett lakóház és udvar”, illetve „üdülő művelési ággal” megnevezéssel szerepelnek. Tehát a térség az építési jogszabályok alapján üdülőövezetként kezelendő, beépítésre szánt és be is épített terület.

– Egyesek még ma is a fejemhez vágják, hogy illegálisan építettem szállodát az ártéren. Pedig én betartottam a törvényes előírásokat – jelenti ki Egri Gábor vállalkozó, az Egyesület a Római-partért alelnöke, aki tíz éve 2,5 milliárdos beruházással hozta létre a parthoz közeli birodalmát, és azóta több mint 250 millió forint adót fizetett a kerületnek és a fővárosnak. – Tisztában voltam az árvíz-fenyegetettséggel, habár igazából csak az ezredforduló után vált egyre égetőbbé a kérdés. Erre saját pénzemből mintegy 100 milliót áldoztam, mobil gáttal, földgáttal és betonfallal állunk ellen az árnak. A sétányon mások is megtalálták a módját a védekezésnek, például kerítésbe illeszthető mobil elemeket alkalmaznak, a lakópark házait pedig feltöltött területre építették.

Kiszámíthatatlan gondokat okozhatnak a Nánási út és a Királyok útján lévő ideiglenes védmű tengelye alatt húzódó víz- és a közvetlen közelében húzódó gázvezetékek is. A 800 mm-es vízvezeték mellett van egy kisebb nyomású, 150 mm-es vízvezeték, valamint egy nagynyomású (25 bar) és egy nagyközép nyomású (6 bar) gázvezeték. Ha itt valósulna meg a védmű, ezektől 7 méter, a megépítendő védműtől pedig 10-10 méter, vagyis összesen 27 méter védőtávolságot kellene tartani, ami csak a telkek kisajátításával történhet.

A rajtuk álló épületekkel együtt ez a költség elérheti a 15–20 milliárd forintot is. Több ezer fát ki kellene vágni, és elpusztulna a Királyok útját szegélyező védett fasor. És ha így a folyóig húzódó 70 hektáros terület gondtalanul hullámtérré minősülne, az ottani ingatlanokat is ki kellene sajátítani és le kellene bontani, ami 150–200 milliárdba kerülne. Vagyis a Római-part nemhogy üdülőparadicsommá változna, hanem eltűnne a térképről.

– A parton fut végig egy 1200 mm-es vízvezeték, ez biztosítja Budapest ivóvízigényének 30-40 százalékát – mutatja a terepen Búzás Győző. – Ennek falától néhol már 70, illetve 90 cm-re szakad a part, így a legkisebb árvizeknél is nyomás alá kerül. Ha szabályosan épül meg a Duna-parton a mobil védmű, akkor a vízvezetéktől 7 méter, a védműtől 10 méter védőtávolságot kell tartani.

Az így létrejövő terület megszépülhet, kerékpárút, sétány, gumis futópálya, közpark, játszótér, kutyafuttató, illemhely, kézmosó épülhetne, a parton pedig csónakházak, pavilonok. És végre lehetne szabad strand! Jelenleg ugyanis az állandó fertőzésveszély miatt tilos fürödni a folyóban. Pedig ehhez hasonló, több kilométeres természetes föveny nincs a főváros területén. Nagy álmunk, hogy újra benépesüljön a Római.

Nincs a „nagy álom” ellen az óbudai önkormányzat és a főváros sem. Mivelhogy mindkét hivatal vonatkozásában érdekelt Tarlós István, aki a III. kerület élén tizenhat esztendőt töltött el, és főpolgármesterként is találkozott már a problémával. Valóban így van: a római-parti árvízvédelmi védmű építése évtizedek óta napirenden van, ám sokáig nem történt semmi. Január 28-án azonban ismételten a fővárosi közgyűlés elé került a téma, kitágítva a kört a Csillaghegyi-öblözet árvízvédelmére, merthogy új helyzet adódott, különös tekintettel az Aranyhegyi-patak és a Barát-patak torkolatánál 2013-ban kialakult katasztrófa közeli helyzetre. E dunai árvízi rekord után az Országos Vízügyi Főigazgatóság felülvizsgálta a korábbi terveket, és számításai alapján egyértelművé vált, hogy az eredetihez képest további 110 cm magasítást igényel a védmű, amely így elérheti a 10,5 métert. Mindent figyelembe véve a közgyűlés megszüntette a Római-parti védműre és a hozzá kapcsolódó vízi létesítményekre vonatkozó engedélyezési eljárást, ugyanakkor szükségesnek tartja a teljes Csillaghegyi-öblözet árvízvédelme érdekében új vízjogi tervdokumentáció elkészítését és új engedélyezési eljárás lefolytatását.

Tehát a 2011 óta felgyorsult folyamatokat lenullázták, most 2015. december 31-i határidőt szabtak a dokumentáció összeállítására. Hogy miként képzelik el a teljes öblözet árvízvédelmét, illetve mennyibe kerül a beruházás, arról egyelőre senki nem nyilatkozik a főpolgármesteri hivatalban. Csak annyi publikus, hogy az új tervek elkészíttetésekor figyelembe veszik azokat a fővárosi és kerületi testületi döntéseket, amelyek a római-parti védművet a Duna partjára helyezik. Tarlós István is hajlik erre, de a nyomvonalat nem ő fogja kijelölni. „Egyáltalán nem olyan könnyű a helyzet, mint ahogyan a halak vonulási irányával támadó katasztrófaturisták gondolják” – jegyezte meg a közgyűlésen.

– Továbbra is a partot jelentősen átrendező mobil gát ellen vagyok – szögezi le Bardóczi Sándor tájépítész. – Az eddig ismert tervek megvalósításához ki kellene vágni a part mentén létrejött ártéri erdőt. Azért is tartom felelőtlennek a korábbi hivatalos elképzelést, mert az megengedőbb lett volna a vízügyi szabványokban előírtaknál, és egy ilyen szerkezetnek később sem lehet növelni a magasságát. Arról nem is beszélve, hogy a járulékos beruházási munkák után a part lehangoló látványt nyújtana. Most az lenne a szerencsés, ha társadalmi, gazdasági és környezeti szempontból végre megvizsgálnánk a Csillaghegyi-öblözet összes felmerült árvízvédelmi alternatíváját, és a lehető legoptimálisabb valósulna meg.

Rendeztek lakossági fórumot, zöldszervezetek demonstráltak a kivágandó fák megmentéséért, a helyiek civil szervezete pedig levelekkel ostromolja a hivatalokat és a politikusokat. Illés Zoltán volt környezetvédelmi államtitkár is megszólalt: a Nánási út és a Királyok útja nyomvonalára, vagyis az út közepére(!) építendő mobil gát mellett agitál, és a parti védmű híveire célozva ingatlanspekulációt emleget.

Egyvalamiről azonban mindenki hallgat: a partszakasz szennyezettsége okozta betegségekről. Ez is a hullámtéri besorolás miatt fordulhat elő. Történelmi feljegyzések szerint az 1738–39-ben lezajló óbudai pestisjárvány során a lakosság fele odaveszett, az 1800-as évek közepén pedig a csatornázás elégtelensége miatt ütötte fel fejét tífusz- és kolerajárvány. Búzás Győző nem kevesebbet állít, mint hogy pestissel fertőződött.

– Az utóbbi négy árvízi védekezésben aktívan részt vettem, valószínűsíthetően ott fertőződhettem meg – meséli, miközben laboreredményeit mutatja. – Folyamatos hőemelkedésem van, levertség kínoz, duzzanatok, piros foltok jelentek meg egyes testtájékaimon. Jártam a László Kórházban, a SOTE Ritkabetegségek Intézetében és más egészségügyi intézményekben is, de látványos javulás nem történt. Az első laborvizsgálat során szervezetemben egyebek mellett kimutatták, hogy találkoztam már a pestis kórokozójával, legközelebb azonban megtagadták a szűrésemet. Miután a népegészségügyi szolgálat a 2013-as árvíz után nem volt hajlandó vizsgálatokat végezni a területen, Egri Gábor barátom a Grazi Egyetem környezetvédelmi tanszékétől kért szakvéleményt. A mintákban sok mindent találtak, a szalmonellától kezdve a kólin és a tífuszon át a különféle baktériumig. Ezek nem bomlanak le, a talajban évekig túlélnek és újratámadhatnak.

Talán érthető, hogy a kialakult helyzetben nincsenek túl jó hangulatban a Római-part „őslakosai”. Egyre kevesebb az olyan család, amelyik a háború előtt költözött oda. Az új üdülőtulajdonosoknak vagy betelepülőknek nincs érzelmi kötődésük a fürdőhelyhez. Pedig az ő ingatlanjaik is ugyanúgy leértékelődnek az elszabadult folyó pusztítása következtében, ha nem oldódik meg mielőbb a térség árvízvédelme.

Beszéltem egy asszonnyal, aki nem leplezte véleményét: „Uram, minket nem belelőttek, hanem beletoltak a Dunába! Védmű hiányában másodrendű állampolgárok vagyunk...”

BORZÁK TIBOR RIPORTJA
NÉMETH ANDRÁS PÉTER FELVÉTELEI