Mit csinálnak másképp a nők? Érzékeny lelkek a volánnál

Csak nőknek? Ez azt jelenti, hogy hülyébbek lennénk, mint a férfiak? Különös „gondoskodásra” szorulunk? – fakadt ki barátnőm, amikor arról meséltem neki, hogy olyan autósiskoláról írok, ahol csak nőket oktatnak. A fenti sértő jelzőt rögtön cáfoltam, mégpedig tényekkel: a nők biztonságosabban vezetnek, mint a férfiak, kevesebb súlyos balesetet okoznak, mint a teremtés koronái. A nőknek jobb a perifériális és a színlátásuk, hamarabb meghallják a hangokat, szabálykövetők, nem önti el az agyukat a gőz, ha rájuk dudálnak vagy megelőzik őket. Ezeket az eredményeket mind olyan nők produkálták, akik koedukált, vagyis hagyományos autósiskolákba jártak. Akkor miért van szükség olyanra, ahol kizárólag nők ülnek az iskolapadban? Ügyes reklámfogás?

– A nők nem vezetnek rosszabbul, mint a férfiak, csak másképpen. Mi ehhez a „másképpenhez” próbálunk alkalmazkodni – mondja Pető Attila, aki öt éve működteti az ország első női autósiskoláját, a Mosolyzónát. Egykori kollégája, Gyémánt Péter olvasott egy statisztikát, mely szerint a brit nőknek a férfiaknál 14 órával kell többet vezetniük ahhoz, hogy átmenjenek a vizsgán. Közös ötlet a Smink & Drive módszer kidolgozása. – Egy nőnek rendkívül fontos az oktató személye. Legyen türelmes, ne kritizáljon állandóan, tudjon dicsérni is. Tréningeket tartunk oktatóinknak, hogy ezeknek az elvárásoknak folyamatosan megfelelhessenek – magyarázza Pető Attila. – A hagyományos KRESZ-könyvek iszonyúan szárazak, ezért saját tankönyvet írtam, mégpedig a hallgatók jegyzeteiből. Közérthetően, némi humorral vegyítve. Rengeteg videót vetítünk, legszívesebben egy banán segítségével szemléltetem a különböző kanyarodási és elsőbbségadási szabályokat.

S ha már női iskola: hol vannak a női oktatók? Talán ők sem tudnak eleget? – teszem föl piszkálódó kérdéseimet. – Lassan nyolc éve egyáltalán nincs oktatóképzés Magyarországon. Nálunk a tizenkét oktató között négy nő van, de a tanulók jobban bíznak a férfiakban. Csak egy-két féltékeny vőlegény ragaszkodik ahhoz, hogy a menyasszonya mindenképpen nő mellett okulva szerezze meg a jogosítványát – mondja Pető Attila.

Ferenczi Annamáriának az édesanyja választotta ezt az iskolát: – Már a 40. gyakorlati óránál tartok, de nekem sokkal fontosabb, hogy jól vezessek, mint hogy minél hamarabb sikerüljön a vizsga – meséli. Máris indulunk a városi forgalomba. Csak az izgalomnak tudható be, hogy rögtön lefullad az autó. Az oktató, Ágh Ferenc egy pisszenést sem hallat, mintha észre sem venné az apró bakit: – Sokkal türelmesebb vagyok, amióta csak nőket oktatok. Az ember ráhangolódik, hogy érzékeny lelkek mellett ül. A férfiak úgy pattannak be az autóba, hogy már mindent tudnak, ők az utak császárai. Ezzel szemben a nők sokkal alázatosabbak az  autóban. A mi iskolánk vezette be, hogy a tanulók próbavizsgára mehetnek, mielőtt élesben kellene bizonyítaniuk a tudásukat. Az országos átlag szerint a vizsgázók 50-55 százalékának sikerül az első megmérettetés, nálunk ez az arány 65-70 százalékos.

Az adatok magukért beszélnek. Miközben diskurálunk, Annamária mintegy fél órát vezet a legnagyobb forgalomban, hibátlanul. S a végén olyan tökéletesen parkol farral két kocsi közé, hogy álmélkodva figyelem. Nekem úgy húsz éve jött össze legutóbb ez a produkció – igaz, a legjobbkor: a jogosítványom megszerzésekor.