Tea akáclevélből

Lapunk idei második számának harmincadik oldalán azt találtam írni a rooibos teát bemutató cikkem ("Csuda jó rekettye") bevezetőjében, hogy „jó marketinggel akár a mi akáclevelünkből is lehetne világhíres teafüvet készíteni”.

Minthogy e megjegyzést költői túlzásnak, mondhatni élcnek szántam, én lepődtem meg a legjobban, amikor levelet kaptam Hegedűsné Kecskés Ágnes kedves olvasónktól, aki ezt írta: „Én már az 1990-es évek elején ittam kínai akácfalevélteát. A levelek és a virágok, amelyek össze voltak sodorva, forró vízbe téve teljesen kisimultak, viszszaadva az akácvirág kellemes illatát.” Olvasónk ehhez még hozzátette: „Remélem, itthon is akad vállalkozó az akáctea elkészítéséhez.”

Miután az akáclevélügy ilyen fordulatot vett, nyomozni kezdtem. Kiderült, hogy például a kínai tao filozófiában gyökerező életmód szerint ajánlott az akáclevéltea fogyasztása az egészség védelmére, azon belül is a szív erősítésére. (A taoizmus a kozmikus harmónia helyreállítása a természet és az ember viszonyában.) A régebbi magyar füveskönyvek kivonatát olvasva, meglepődve fedeztem föl, hogy az akáclevél bizony már ott szerepelt a dorozsmai füvesaszszonyok gyógynövényes kelléktárában. Arról nem is beszélve, hogy a csángó magyarok napjainkban is használják a fűz- és akáclevél keverékéből készített teát az emésztési zavarok gyógyítására. Mindezek pedig csak tovább erősítik és éltetik a régi igazságot, miszerint: fűben, fában az orvosság!