Vadászat a temetőnél - Lakóház nappalijába lőtt be egy vendég

Az ügyben eljárás indult a vadászmester ellen, ugyanis ilyen esetekben a kísérő vállal teljes felelősséget a vendég tevékenységéért. Ezért őt foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetéssel vádolták meg.

A bizonyítás során nem sikerült egyértelműen tisztázni, hogy tényleg a belga vadász sörétje fúródott-e a nappali falába, ennek ellenére első fokon a vadászmestert bűnösnek találta a bíróság. Azzal indokolták a döntést, hogy a vadászati törvényben leírt kötelezettségeit megszegte, amikor nem akadályozta meg határozottan, hogy a vendég a mozgó őzbakra lőjön.

Talán nem kell nyakig elmélyednünk a vadászati törvényben ahhoz, hogy elhiggyük: a vadászmesternek el kellett volna érnie, a vendég hagyja abba a célzást és biztosítsa a fegyvert. Történt mindez a lakott terület közelében, ahol az eltévedt lövés komoly veszélyhelyzetet idézhet elő – mindebből az elsőfokú bíróság azt a következtetést vonta le, hogy még ha nem is biztos, hogy a belga vadász sörétje fúródott abba a bizonyos falba, akkor is megáll a gondatlan veszélyeztetés vádja.

Az ügy azonban nem állt meg itt, a vadászmester fellebbezett. Egyrészt arra hivatkozott, hogy ha nem a vendégvadász sörétje hatolt be a nappaliba, akkor nincs veszélyhelyzet, következésképpen bűncselekmény sincs; másrészt arra, hogy még ha az ő sörétje volt is, akkor sem jött létre bárki életét vagy testi épségét fenyegető közvetlen veszélyhelyzet, mert a szobában senki sem tartózkodott.

A bíróság leszögezte: a foglalkozási szabályszegés – tehát az, hogy a vadászmester nem tartotta kordában a belga vadászt – és az ember életét vagy testi épségét fenyegető közvetlen és azonnali veszély együttesen kellenek a bűncselekmény megállapításához. Mivel az utóbbi a bíróság szerint nem állt fenn, ezért a vadászmestert felmentették a vád alól.