Hat sávon tévelyegve. - Online világunkban hemzsegnek a csalók. A négy éve alakult budapesti Együttható Egyesület nem véletlenül szervezett a fiataloknak, majd utána a szülőknek is képzéseket a világháló biztonságos használatáról.
Kép: Hejőkeresztúr IV béla általános ikola cigány roma magyar gyerekek közös oktatás csoportos foglalkozás csapatmunka tanulás szegregáció nyelv oktatás angol hallás hallgatás fülhallgató 2014 05 13 Fotó: Kállai Márton
– A mai gyerekek már a mosdóba is táblagéppel mennek. Amikor az egyik órán a 12 évesektől megkérdeztem, kinek nincs Facebook-oldala, harmincból kettő jelentkezett – mondja a javarészt uniós fenntartású egyesület elnöke, Szentpétery Elemér az újpesti Ady Művelődési Házban. – Nem a veszedelmekkel kezdtük, ámbár valaki rögtön a „pedofilokról” suttogott, mire az osztály meg röhögött. Persze, e valós veszélyre is van szituációs gyakorlatunk, hogy milyen könnyű a neten becserkészni a gyanútlan kamaszt.
Mire használják a Facebookot? Csevegésre, vásárlásra, társkeresésre. Később meg majd álláskeresésre, s máris kibukott: ha felteszel magadról egy „spicces” fotót, a majdani állásinterjún a személyzetis könnyen kiszúrhatja. A Facebooknál fontos, hogy kialakuljon benned a reflex: mi az, ami felkerülhet, s mi nem. Normális szülő úgy neveli a gyerekét, hogy ne szaladgáljon az autópályán, mert életveszélyes. Az interneten is akadnak „hatsávos autópályák”, mégis kevesen figyelmeztetik csemetéiket a „digitális veszélyzónákra”. Köztudott, hogy az utcán őgyelgőktől nem veszünk okostelefont, mert az bóvli vagy lopott lehet. Már kevésbé általános ismeret: ha a neten vásárolunk, a weboldaltól függ, fizessünk-e előre, mert előfordulhat, hogy nem kapjuk meg az árut.
– A szülőkkel a veszélyekre fókuszáltunk – veszi át a szót a programszervező Sebő Gergő. – Kiemelném dr. Mina András orvos-jogászt, aki a képzés során elmondta: a szülők alapfokú számítógépes tudását, a családon belül pedig az egymás iránti feltétlen bizalmat tartja a legfontosabbnak.
Amelyik szülő elutasítja a digitális világot, a gyerekeit annak a „buktatóitól” sem képes megvédeni, tehát valamilyen szinten kötelező képben lennie.
– Öt gyerekünkből – meséli Mina doktor – négyen már kinőttek ebből. De 13 éves Sári lányunk a számítógépes tudásával engem és a nejemet is kenterbe ver. A mai tinédzserek főként kapcsolatokat keresnek, és mindent tudni akarnak a másikról: mire gondolt, mit posztolt, milyen fotót rakott fel. Még haza sem érnek a suliból, máris tudják, ki kivel, milyen ruhában utazott a buszon, miről csevegtek. Elképesztő intenzitással kommunikálnak, de náluk maga a kapcsolat lényeges, nem a tartalma. Mire hazatérve belépek az ajtón, Sári már becserkészte a fél világot, s mert nem álltam mögötte, fogalmam sincs, hogy egy óvatlanul elküldött adattal nem tette-e magát sebezhetővé.
Azt már kiveséztük, melyek a legkényesebb információk róla és a családunkról. Sári okos, fogékony, megértette: tabu a lakcímkártya, a bankszámlakivonat vagy akár egy fotó is a házunkról. Ő már nem teszi közzé a Facebookon, hogy de jó lesz, a család holnaptól két hétig nyaral! Jó lesz ám – a betörőknek, akik beazonosíthatják és kirámolhatják a lakást…
Fontos a hozzáférési jelszó-kombináció is, amiből érdemes nehezen megjegyezhetőt kitalálni. Szerencsére Sárit eddig csak kisebb atrocitások érték. Az internet mára már globális világunk része, de terepe a visszaéléseknek is, melyeket kivédhetünk, s erre a gyerekeinket is meg kell tanítanunk.