Alku nincs, de legalább nem feszítették tovább a húrt

„Jobb, ha egymással beszélünk, mintha egymásról” – ezekkel a szavakkal hívta meg Berlinbe Angela Merkel német kancellár a szokásos nyakkendőtlenségéről híressé vált görög miniszterelnököt, Alexis Cipraszt. Ideje volt a párbeszédnek.

A január végén megalakult új görög kormánnyal és reformpolitikájával szemben – a közvélemény-kutatások szerint – egyre több németnek fogyott el a türelme, a „lusta görögökről” alkotott előítéletek alapján mindinkább ellenzik az újabb mentőhitelek folyósítását. Ha csak a puszta számokat nézzük, érthető az ellenszenv, 240 millió eurós mentőcsomagjával Berlin számít a görögök legfőbb hitelezőjének. A német vezetés már a találkozó előtt többször egyértelművé tette: konkrét reformprogram nélkül nincs több támogatás.

Pénzügyi elemzők sem túl bizakodók, nyitott kérdésnek tekintik a görögök euróövezetből történő távozását, legyen szó grexitről (az euróövezetből való kilépésről) vagy graccidentről (kibotlásról).

A megállapodás elmaradt a két vezető között, a saját kattanásokból senki nem enged. Ciprasz azt mondta, nem azért utazott Berlinbe, hogy pénzügyi segítséget kérjen, hanem hogy a német kancellárral feltárják, mely kérdésekben értenek egyet, és milyen ügyekben vannak nézeteltéréseik.

A görög vezető a II. világháborús jóvátételt Berlinben is szóba hozta. Szerinte Németország 162 millió euró kártérítést lenne köteles fizetni a görög államnak. Az új görög kormány elődeitől örökölte a pénzügyi, gazdasági gondokat, amelyek annyira súlyosak, hogy az utóbbi öt év válságkezelő munkája „sem volt sikertörténet". A lakosság legszegényebb tíz százalékának jövedelme 80 százalékkal csökkent, a leggazdagabbaké viszont csak 15 százalékkal, ráadásul a megszorítások nem voltak eredményesek, hiszen az államadósság tovább emelkedett, és a görög gazdaság versenyképessége csökkent – mondta Ciprasz.

Merkel viszont ahhoz ragaszkodott, hogy legkésőbb négy hét múlva Athén részletes reformtervet nyújtson be három fő hitelezőjének, az IMF-nek, az Európai Központi Banknak és az Európai Bizottságnak, mivel Németországnak egyedül nincs beleszólása az adósság átütemezésébe vagy esetleges elengedésébe.