Áskálódás egy műkoponya körül

Tudunk arról is, hogy 2001–2004 között a Honvédelmi Minisztérium bevonásával a segesvári csatatér földradaros vizsgálatára szerveztek expedíciót, ami pénz hiányában szerencsére nem valósult meg – mert hát még egy Petőfit úgysem találtak volna. Nemrég pedig a Magyar Nemzetben jelentetett meg hosszú, leleplezőnek szánt cikket arról, hogy huszonöt év után lezárható a kérdés, mivel valakik visszatemették a barguzini üres sírba a költő maradványait – ami nem igaz.

A cikket író Kovács László régész még arra is képes volt, hogy értesítse a barguzini önkormányzatot az expedíció antropológusa, Kiszely István 2012. augusztus 26-án bekövetkezett haláláról, és javasolta a földi maradványok visszakérését. Többszöri sürgetésre 2013 februárjában választ is kapott, hogy a burját kulturális minisztériumba érkezett egy csomag a Petőfi-azonosítás maradványaival, melyeket vissza is temettek a barguzini sírba, mivel sikertelen lett az azonosítás. Első megítélés szerint Kiszely volt a feladó. Az újabb levélváltásból azonban kiderült, hogy egy magánember ajándékozott koponyát, azt ásták el.

Nekünk is birtokunkban van a barguzini járás kulturális osztályvezetőjének levele, amelyben egyebek mellett az áll, hogy a küldemény Magyarországról Ukrajnába futárral, onnan Burjátiáig postai csomagban érkezett. A minisztériumból a barguzini kerület adminisztrációjának vezetője vitte el a koponyát, amelyet az öreg temetőben hantoltak vissza a helyi településvezető jelenlétében. Egyházi személy nem volt jelen, és semmiféle képi dokumentálás nem készült.

Kovács László a homályos részletek tisztázása érdekében további információkat akart, 2014 elején pedig a MTA elnöke, Pálinkás József is érdeklődött a burját minisztertől. Milyen különös: az intézmény vezetője egy ilyen komédiában képes volt szereplővé válni, a Petőfi-kérdésben és a DNS-azonosításban viszont semmilyen lépést nem tett, ahogyan utóda, Lovász László sem.

De ne higgye az olvasó, hogy tényleg egy emberi koponya utazgatott ide-oda. Csupán annak 3D-s másolatáról van szó, amit az 1989-es szibériai expedíció rádiósa, Kardos Lajos digitális eljárással készíttetett 2006- ban az eredeti koponya CT-felvételei alapján. Egy ismerőse révén ebből küldött el egy fa díszdobozba helyezett példányt 2010 őszén a burját kultuszminiszternek, hogy adja át a barguzini múzeumnak. Csatolt mellé néhány, Petőfi-azonosítással kapcsolatos iratot, de a „műkoponya” visszatemetését nem kérte. Miután Kardost senki nem értesítette, hogy csomagja célba ért-e vagy sem, ezért sikertelennek tekintette az akcióját.

Aztán 2012 elején újabb koponyamásolatot indított útjára. Ezt Szibéria és a Bajkálvidék megszállott túrázója, Keszei Csaba vitte magával, hogy személyesen adhassa át a barguzini helytörténeti gyűjtemény vezetőjének, Tatjana Filipovának. A világjáró kérésünkre hosszan mesélt a Petőfi-koponya kalandos utaztatásáról. Felidézte például a moszkvai repülőtéren történt affért, miszerint az előtte álló férfit elvitték kihallgatásra, hogy miért van egy koponya a bőröndjében. Végül sikerült tisztázni, ki a bőrönd „jogos” tulajdonosa, meg azt, hogy a koponya nem igazi. Magáról pedig azt füllentette, hogy antropológus.

Kik és miért hantolták el a másolatot? A válaszért felvettük a kapcsolatot a barguziniakkal. A sír állapotát mutató fényképfelvételek – ezeket Alekszander Pozdnyakov fotóstól kaptuk meg – is bizonyítják, hogy tényleg megbolygatták a földet. Az is bizonyos, nem a 2012 januárjában kivitt, hanem a korábban, 2010 őszén érkező műkoponyát temették vissza. De miből gondolták a burját városkában, hogy Petőfi egykori sírjába kell elásniuk a múzeumba szánt tárgyat és vele együtt egy fémdobozban a magyar és orosz nyelvű iratokat? Nos, erre a kérdésre nincs elfogadható magyarázat.

Az újabb „exhumálásra” viszont kaptunk választ, méghozzá az Ulan-Udéban élő Alekszej Tyivanyenko professzortól, a történelemtudományok doktorától, aki részese volt az 1989-es expedíciónak is. Amikor 2014 májusában tudomására jutott az extrém história, Viktor Kolminyin református püspök barátjával elment a helyszínre, és ásni kezdtek a múzeumigazgató és a városvezető jelenlétében. Igencsak megdöbbentek a látottakon! De a végén minden jóra fordult: a sérült műkoponyát megragasztották, és az a dokumentumokkal együtt a helytörténeti múzeumba került. Barguzinban most két viharvert másolat látható a mi Petőfink ereklyéjéről: az egyik a városi, a másik az iskolai gyűjteményben.