Édes a bosszú

De azért jólesően mosolyog, ha megteszik helyette mások, például egy nagyon jó argentin–spanyol filmben. Sőt hahotázik és szörnyülködik egyszerre! Mert az Eszeveszett mesék című film hat történetében kísérhetjük végig, milyen az, amikor valakinél igazán elszakad a cérna. Egy súlytalan flört a repülőgépen ijesztő rádöbbenéshez vezet. Egy fiatal pincérnő felismeri vendégében azt az uzsorást, aki tönkretette a családját. Két macsó autós összekülönbözése a kanyargós hegyi úton ámokfutásba torkollik. (Egyébként ez utóbbi a legviccesebb eset.) Egy bombaszakértő családapa is megőrül, amikor állandóan elszállítják autóját. Egy gazdag apa szeretné a fiát megmenteni a börtöntől, de megelégeli, hogy mindenki csak a pénzét akarja. S egy ifjú asszony az esküvőn ébred rá, hogy a férje nemcsak megcsalta, ráadásul a szeretőjét is meghívta a lagzira…

Amúgy meg Pedro Almodóvar producer és Damián Szifron rendező kiváló filmet készített. Olyan fergeteges a színészi játék, olyan poénosak a történetek, hogy szinte elhisszük: ez a latin temperamentum, nem kell hát csodálkozni. Legfeljebb restelkedünk magunkon, amiért nagy kárörömmel nézzük, hogyan teljesedik be a bosszú. Az sem baj, ha folyik a vér, pottyan a kaka, robban a környék… Aztán felocsúdunk: vége a filmnek. Elmúlik a vérszomjunk és persze már újra úgy gondoljuk, hogy nincs helye az önbíráskodásnak. Ha már nagyon mérgesek vagyunk, továbbra is csak egy tányért csapjunk a földhöz. De azt se a herendi szervizből…