Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
Húsz év után találkozni több mint izgalmas dolog. Erre azért összekapja magát az ember, nehogy már ő legyen, akin a többség csendben megrökönyödik. A hajdani összetartó csapatnak alig a fele jött el, érdekes módon épp a pályaelhagyók. Pedig sokáig hittek abban, hogy tanítani fognak, de a pénz meg az ambíciók továbbűzték őket újabb szakmák és diplomák felé. Van, akiből író lett, másból szerkesztő, régész vagy grafológus. Nem jöttek el a hajdani szerelmesek, mert mára már elváltak.
A hangulat pont olyan lett, mint a diploma átadása utáni banketten. Nem voltak zavart csöndek, tudtunk egymás életéről ezt-azt. Nem esett szó politikáról, pedig anno késhegyre menő vitákat folytattunk a Big Mambó söröző füstös pincéjében rendszerváltásról, taxissztrájkról, Demokratikus Chartáról. De most kerültük a témát, nem akartuk megmérgezni az este hangulatát.
G. érkezett a legkésőbb. A kölyökképű srácból komoly, szakállas középiskolai tanár lett. Ábrándos tekintetű református fiúként nem csatangolt az éjszakában a többiekkel, húszévesen már vőlegénynek mondhatta magát. A boldogság ma is tart, mesélte szerényen. Persze aztán szóba került a pénz, a devizahitelek, de hamar áteveztünk barátságosabb vizekre. Szó szót követett, már jó egy órája beszélgettünk, amikor az ábrándos tekintetű G. kibökte: – Megmondanátok a neveteket? Mert egyikőtökre sem emlékszem. S akkor az égig harsant a velőtrázó röhögés. Mint nem is olyan régen. Épp húsz éve.
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu