Grétsy László: Ormótlan

Ha ormótos nincs is, ormos és ormós azonban van, legalábbis volt. De már ezek is származékok.

Kezdjük a sort az elején!

Az alapszó, amelyből ki kell indulnunk, az orr főnév, amely ősi, finnugor, sőt esetleg uráli eredetű szavunk. Jelentése eredetileg ’orom, magaslat, kiemelkedés’ volt, de már évszázadok óta szaglószervünket, azaz kiemelkedő testrészünket, orrunkat jelenti, s az említett egyéb jelentéseknek a szó -m névszóképzővel ellátott változata, az orom a hordozója. Ez is csaknem évezredes szó már, s a régi nyelvben ormó változatban is élt. Mind az orom, mind az ormó legfőképpen ’hegycsúcs’, valamint ’építménynek vagy nagyobb tárgynak, esetleg nagy fa koronájának kiemelkedő, kicsúcsosodó része’ értelemben él. Íme, egy példa erre Pápai Páriz Ferenc 1708-ban Lőcsén megjelent latin–magyar szótárából: „Pinnaculum. Ház, avagy torony ormója”. Ezenkívül a nyelvjárásokban – főleg az ormó – szőlősorok között felhúzott földhányást, továbbá az emberi testen található pörsenést, kelést is jelent. Az ormó szót mindmáig őrzi számunkra Arany János Szondi két apródja című örökbecsű versének ez a két sora: „Ott zöldel az ormó, fenn zöldel a hant / Zászlós kopiával a gyaur basa sírján”.

Az orom, ormó szavakból -s képzővel alakított ormos és ormós melléknevünk ma már csak vegetál, évszázadokkal ezelőtt azonban meglehetősen gyakori volt ’nagyorrú’, ’kicsúcsosodó’ s esetleg ’keléses, pattanásos’ jelentésben. Gyakoriságát főleg az igazolja, hogy Kázmér Miklós Régi magyar családnevek szótárának adatai szerint már a XV. századtól kezdve kedvelt családnév volt mind Ormos, mind Ormós alakban, melyek ma sem számítanak ritkaságnak.

Újabb értelmező szótárainkban az orom és – tájnyelvi voltára utaló megjelöléssel – az ormó még szerepel, az ormos és az ormós melléknév azonban már nem. Ballagi Mórnak A magyar nyelv teljes szótára című, 1873-ban megjelent nagy művében ezek még benne vannak ’csúcsos, feldomborodó’ jelentésben, ám azóta lassacskán kihullottak a nyelvből. És velük együtt eltűnt ormótlan szavunk eredeti, ’hant nélküli, jeltelen’ [sír] jelentése is.

Ha sírhant nélkül is: béke poraikra!