Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
HOSSZABBODNAK a nappalok, egyre több a fény – mint a mi égövünkön tavasz tájékán évmilliárdok óta mindig. Ez az év azonban mégis más, mint a korábbiak: ugyanis a fény évének nyilvánította az ENSZ.
Mi is a fény? Ha egy kisgyereket kérdezünk, valószínűleg csak annyit mond: hát az, amit látunk. Ez így nem pontos – gondoljuk mi, fizikaórákat megjárt felnőttek –, hiszen a fény elektromágneses hullám, amelyet a szemünk is képes érzékelni. A hullám hosszától függően pedig különböző színeket is látunk. S hogy még elképzelhetetlenebb legyen számunkra a történet: a fény egyben részecskékből is áll.
Ahelyett azonban, hogy a fény kettős természetének közönséges halandók számára feloldhatatlan rejtélyén elmélkednénk, gondoljunk inkább bele abba, hogy fény nélkül nemhogy mi, hanem maga az élet sem létezne. Hiszen a napsugárzás – egyik legfőbb fényforrásunk – indítja el azt a kémiai folyamatot, amely az oly távoli múltban a növények kialakulásához vezetett. A fény az élőlények egy részének – köztük az embernek – a látás miatt is rendkívül fontos. Az információk túlnyomó részét ugyanis a szemünkön át gyűjtjük össze, ami pedig egyebek között a biztonságérzetünket is növeli – ellentétben a sötétséggel, mely ezer veszélyt rejt magában.
A világosság és a sötétség periodikusan váltja egymást. Mi már tudjuk, hogy ez a Föld forgása miatt van így, ám a jelenséget az ókorban költőien a nappal és az éjszaka, jó és a gonosz szakadatlan harcaként írták le. Így kialakult a duális világkép, amely hódító útjára Perzsiából indult hozzánk, s napjaink nyugati világlátását is meghatározza.
A Bibliában már a teremtéstörténetben olvashatunk arról, hogy Isten előbb teremtette meg a fényt, s csak utána a Napot és a csillagokat. S a fényről szóló híradással záródik a Szentírás utolsó, a Jelenések címet viselő könyve is. Eszerint az örökkévalóságban már nem lesz szükség szövétnekre (fényforrásra), mert nincs éjszaka, sötétség, hanem csak állandó fény. Jézus önmagát, illetve a követőit a világosságossághoz hasonlítja – ellentétben ősi ellenfelével, a Sátánnal, a sötétség fejedelmével. Nem véletlen, hogy még néhány nemzedékkel korábban is számos hiedelem, szokás fűződött a sötétben munkálkodó gonosz erőkhöz – a boszorkányok gonoszságán át az ördög cselvetésein keresztül a szellemek éjféli látogatásáig.
Bár a modern ember már babonaságnak tartja az efféle lényektől való félelmet, az ősi szorongás a sötétségtől jól megfigyelhető a kisgyermekek viselkedésén. Ez felnőttkorban háttérbe, a tudatalattiba szorul, ám a sötétséget szívesen oszlatjuk a technika által kimódolt fényforrásokkal. Mert azért biztos, ami biztos…
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu