Jogi esetek: Síron túli perpatvar

Az 1972-ben elhunyt férfi számára a sírhelyet özvegy felesége váltotta meg, aki utóbb nem tartotta már a kapcsolatot a férfi első házasságából való gyerekeivel. A sírhely huszonöt év után, 1997-ben lejárt volna, ekkor az özvegy és elhunyt férjének a fia együtt elmentek a temetőbe, ahol újabb huszonöt évre megváltották a sírhelyet, ezúttal közösen. A számlát a fiú nevére állították ki, de a sírhelyről rendelkezni jogosultként mindketten szerepeltek a temető nyilvántartásában.

Ország-világDr. Tanács Gábor2015. 03. 05. csütörtök2015. 03. 05.
Jogi esetek: Síron túli perpatvar

A sírt az özvegy gondozta, akinek az az ötlete támadt, hogy a temető más részein eltemetett rokonait áthozza ebbe a kettős sírba. Meg is tette, majd a korábbi helyett új síremléket készíttetett valódi márványból, amelyre azt írták: Drága szüleink – itt két teljes név jött – és szeretteik, ezután pedig három keresztnév következett, többek között az elsőként ide eltemetett elhunyt férjé.

Pár évvel később az özvegyet is ide temettette a keresztfia. Újabb három év telt el, míg a férfi gyermekei észrevették, mi történt apjuk sírhelyével – vagyis, hogy a sírban egy csomó mindenki más is nyugszik, az eredeti síremlék eltűnt, az újon pedig édesapjuknak csak a keresztneve szerepel.

Ekkor pert indítottak a temető üzemeltetője ellen, mondván: azzal, hogy idegeneket engedtek temetni az apjuk mellé, valamint olyan új síremléket hagytak állítani, amin az édesapjuk teljes neve nem is szerepel, megsértették a kegyeleti jogukat. Ezért részben kártérítést, részben az eredeti állapot helyreállítását kérték.

A bíróságnak először azt kellett vizsgálnia, hogy a temető üzemeltetője megvalósított-e kegyeletsértést. Ehhez megvizsgálták az új sírkövet, és megállapították, hogy az sem jellegében, sem formájában, sem a felirat szövegével nem sérti az elhunyt emlékét.

Hogy egy adott sírba kit temethetnek el, azt az dönti el, aki a sírhelyről rendelkezni jogosult, s aki általában azonos azzal, aki a sírhelyet megváltotta. Itt ugyan az utolsó számlát az elhunyt fia nevére állították ki, de eredetileg az özvegy váltotta ki a sírhelyet, és másodszor is jelen volt, amikor a sírhely ismételt megváltása megtörtént. A temető nyilvántartása szerint ezért mindkét fél jogosult volt rendelkezni a sírhelyről.

A bíróság úgy döntött, hogy a temető üzemeltetője nem követett el kegyeletsértést, amikor hagyta, hogy az özvegy másokat temettessen a férje mellé, mert az özvegy jogosult volt rendelkezni a sírhelyről. Ezzel a bíróság azt is kimondta, hogy ha két ilyen jogosult van, akkor a sírhelyről különkülön is rendelkezhetnek, ehhez nincs szükség az együttes döntésükre.

Ezek is érdekelhetnek