Milliókat dumáltak ki a hiszékeny néniből, és mindjárt költekezni kezdtek

A 78 éves monori asszony a buszpályaudvaron találkozott két nővel, akiknek öltözékéről lerítt a szegénység. Az asszony szíve menten megesett rajtuk, a házába hívta őket, mondván, ad ő nekik ruhákat, van a szekrényben épp elég. A két, álnéven bemutatkozó „vendég” természetesen készségesen elfogadta az invitálást. Megtörtént az átöltözés, ám a testvérpár – a 34 esztendős P. Brigitta és nővére, az 50 éves R. Istvánné P. Éva – úgy látták, ebben a „buliban” sokkal több lehet, mint néhány használt ruha… Néhány nap múlva megjelentek jótevőjüknél és mesedélutánba kezdtek. A történet arról szólt, hogy apai ágon értékes üllői ingatlant örököltek, ám míg azt pénzzé nem teszik, elfogadnának némi barátnői kölcsönt. Nem voltak szégyenlősek: két hét alatt 3 millió 400 ezer forintot és 300 ezer forint értékű arany ékszert kaptak a nem létező ingatlanra. Hát persze, hogy rögtön nagy lábon éltek, telt miből. Ez szemet szúrt néhány ismerősüknek, s a hír nemsokára eljutott a rendőrségre is. A megpumpolt asszony csak a rokonai unszolására tett feljelentést – s ekkor már rádöbbent, hogy keresztet vethet a kölcsönadott pénzre és ékszerre.

A rendőrség pedig tette a dolgát, megkezdődött a házkutatás, az elszámoltatás. Kiderült, hogy nem valamilyen amerikai nagybácsinak szakadt ki a pénzeszsákja, hanem egy szorgos élet munkájával összespórolt és fondorlatos módon kicsalt pénzből futotta a jómódra. A két nőt a rászedett asszony fényképről azonosította, hiszen álnéven csalták lépre. A testvérpár otthonából drága műszaki cikkek kerültek elő, de egy új konyhabútor is jelezte, hogy nagyban ment a rongyrázás.

Ebben az esetben a károsult szokatlan naivitása és gyanútlansága miatt a bűncselekményt sem volt egyszerű jogi formába önteni. Végül is a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetett csalás bűntettének megalapozott gyanúja miatt indult eljárás. A bíróság elrendelte a nővérek előzetes letartóztatását.

Gyakran olvashatunk becsapott öregekről, akik szélesre tárják a kaput, ha a betörők hatósági embernek mondják magukat, menten előveszik a pénzt, ha váltani kell – aztán elég egy félrenézés, s már ugrik is a spórkassza. Ha már ezen változtatni nemigen tudunk, figyeljünk jobban idős hozzátartozóinkra, gondozottjainkra. Mert most már javában üzemel egy iparág, amely az emberi jószívűségre és esendőségre építi a disznóságait!