Mit tanítanak Hitlerről, Horthyról? Éppen a leginkább vitatott tankönyv marad - átíratva

Egy éve tart a huzavona. Tanárok, történészek, társadalomtudósok, civilek és nem utolsósorban zsidó szervezetek tiltakozását váltotta ki tavaly áprilisban az a minisztériumi utasítás, amely előírta: az iskolák szeptembertől csak szűkített tankönyvjegyzékből választhatnak. A napvilágra került listán csakis az állami tulajdonba került Apáczai Kiadó és Nemzedékek Tudása (volt Nemzeti) Tankönyvkiadó kiadványai szerepeltek, valamint az akkor még ismeretlen szerzők által készítendő, ismeretlen tartalmú és szakmai színvonalú „kísérleti tankönyvek”.

Az ajánlottak között szerepel Bánhegyi Ferenc tankönyvsorozata is (az Apáczai Kiadótól), amely évek óta számos szakmai bírálatot kapott. Többek között a Hitlerről szóló életrajz ismertetése alapján a diákok akár szimpatizálhatnak is a náci vezérrel, de idealizálja a szerző Horthy Miklós szerepét is. Mivel a tankönyv szerzője és a kiadó korábban a kritikákat sem volt hajlandó tudomásul venni, és még a legdurvább ténybeli hibákat sem javították ki, a kézirat felkért lektora, Fazekas Csaba 2000 októberében nyílt levélben elhatárolódott a tankönyvtől, és kérte nevének törlését a lektorok közül. Bánhegyi később finomított egyes állításain. Pirinyót...

„A sorok közötti üzenet számos esetben aggályos, sőt véleményem szerint esetenként elfogadhatatlan” – így véleményezte a javított könyvet Miklósi László. A Történelemtanárok Egyletének elnöke ugyanis 2013-ban összevetette a történelem, magyar irodalom és ének-zene tankönyveket abból a szempontból, hogyan szólnak a zsidóság helyéről 1920 és ’45 között. Tanulmánya szerint Bánhegyi Ferenc a 8. osztályos történelemkönyvében úgy tálalja Hitler életrajzát, hogy nem minősít, nem foglal állást. Például: Hitler „szervezőkészsége és szuggesztív szónoklatai révén hamarosan a párt vezére, azaz Führere lett”. Börtönbe zárásából „erkölcsi tőkét kovácsolt”. Beszédei „hitelesnek és meggyőzőnek tűntek”. Nem ír a könyv a fajelmélet tudományos és erkölcsi tarthatatlanságáról. Továbbá nincs szó a kirekesztés tarthatatlanságáról sem. Később a szerző hosszú, idealizált életrajzot közöl Horthyról. Ebben nincs előreutalás arra, hogy a kormányzó posztján maradt a német megszállás után. Nem érinti a zsidósággal kapcsolatos tetteit sem, miként a kiugrási kísérletről sem esik szó. A kiemelkedő tudósok, Nobel-díjasok ismertetésekor szóba sem kerül, miért kellett elhagyniuk hazájukat. Ez az elhallgatás párját ritkítja a tankönyvek között – véli Miklósi László. A leggyakrabban bírált témákon (zsidóság, antiszemitizmus) túl a kötet másutt is egyoldalú szemlélettel, hiányosan tárgyalja a különböző történelmi jelenségeket (az I. világháború utáni békerendszert és ezen belül Trianont, a globalizációt, az ötvenes évekbeli Magyarországon történteket stb.).

– A tankönyvekben hagyományosan jók és rosszak vannak – összegez Miklósi László. – Ritkaság, hogy a szerző érzékelteti egy-egy történelmi szereplő esetenként ellentmondásoktól sem mentes tevékenységét. Ezen nem csodálkozhatunk, hiszen egy-egy vitatott személyiség többoldalú értékelése társadalmi probléma is. Elvétve esik szó a tankönyvekben a felelősség kérdéséről. Ez nem csupán jogi, legalább annyira erkölcsi kérdés is. Például a magyar holokauszt felelőseinek, elkövetőinek a tankönyvek csak a nácikat és a nyilasokat tekintik. Nemigen említik, hogy a deportálást szervező nácik is meglepődtek azon, mennyire készségesek a magyarok a közreműködésben...

Mindezeket a dilemmákat tetézi az idő múlása. Egy mai általános iskolás gyerek számára a rendszerváltás éppúgy régen történt, mint a mamutvadászat az őskorban. Még az érettségizőknek sem lehet személyes élményük a negyedszázaddal ezelőtt történtekről, ők még nem ülhettek szüleik nyakában a rendszerváltó tüntetéseken. Vagyis még a közelmúlt hangulata, személyes élményei is elvesznek a mindennapok köztudatából, ha a családtagok és a pedagógusok nem adják tovább. Reális a veszély, hiszen nem egy dinasztiában számított (vagy számít a mai napig) tabu témának mondjuk 1956.

Apropó, 1956! Miklósi László emlékeztetett arra, hogy a rendszerváltás előtti tankönyvek 1956-ot ellenforradalomnak nevezték, majd 1989 után, egy év leforgása alatt 1956 forradalommá és szabadságharccá vált. Nem a történelmi evidenciák miatt – hanem azért, mert a rendszerváltás utáni Országgyűlés első ünnepélyes deklarációja úgy szólt, hogy 1956 forradalom és szabadságharc volt.

Miért fontos ez az „árnyalatnyi” különbség? Mert igen kényes kérdés a történelem, pláne a tanítása! Nem mindegy ugyanis, hogy a történészek vagy a politikusok történelméről beszélünk.

A TTE elnökének meggyőződése: a tankönyvekben a történészi történelemnek kell helyet adni.

Ennek a kritériumnak a Bánhegyi-tankönyv még mindig nem felel meg.