Rombol, mint a gyors

– Ráborult az üstből az abalé, azzal forrázta le magát. A kis testének 40 százaléka égett meg. A rohammentősök rögtön mentőhelikoptert hívtak, amikor meglátták, úgy hozták be. A baleset tegnapelőtt történt, azóta mélyaltatásban tartják – mondja a sápadt édesanya. – A kisfiunk ebből is fel fog gyógyulni, ő nagyon erős – bizakodnak az első osztályos gyerek szülei.

Egy nagyobbacska faluban laknak, a fővárostól 50 kilométerre, de jönnek mindennap. Ha lenne itt a közelben szállás, az anya szívesen maradna, hogy a fia közelében lehessen.

XXX

A Bethesdában hajdan diakonisszák ápoltak háborús sebesülteket és szegényeket. Az 1980-as évekre erősen leromlottak az épületek, s miután a gyermekszám csökkenni kezdett, azt tervezték, bezárják az intézetet. Az éledő református közéletben vetődött fel, hogy visszakérjék, s ez 1992-ben sikerült, így ez lett a rendszerváltás után induló első egyházi kórház. Működéséhez református egyházi és állami támogatásban egyaránt részesül.

– Nálunk nem avítt formában jelenik meg az egyházi kötődés, hanem a korszerűség szabadságával. Céljaink nem változtak az indulás óta. Nagyon magas szakmai színvonalon szeretnénk gyógyítani, jól képzett szakemberekkel, modern műszerekkel – mondja a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórházának főigazgatója, dr. Velkey György. – Emellett fontos, hogy a családiasság hassa át a munkánkat, és a betegek érezzék ezt az egész személyiségüknek szóló, szeretetteljes odafordulást. Nem csupán a betegségre figyelünk, de a lelki és a spirituális tartalmakra is. Mi, gyógyítók összetartó, lelkileg töltekező közösségben dolgozunk, s ez itt sugárzik a falakból is. Sokan megtalálnak minket a bajaikkal. Az egész országból hoznak hozzánk betegeket azért, mert azt szeretnék, hogy egyházi kórházban gyógyuljanak.

A főigazgató szakmája szerint csecsemő- és gyermekgyógyász, évekig e kórház intenzív osztályát vezette, s egyúttal ő a Magyar Kórházszövetség elnöke is. Katolikus, és öt gyermek édesapja.

– Orvos- és tanárdinasztiának számító családban nőttem fel, és nálunk erősek a református, sőt az evangélikus gyökerek is. Otthon érzem magam minden nagy felekezetben – vallja.

XXX

„Tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk” – ez a bibliai idézet a Bethesda (ez egyébként egy gyógyerejű jeruzsálemi tó neve is) jelmondata. A pesti Városligetnél fekvő intézetben 135 aktív és 20 rehabilitációs ágyon gyógyítanak évente 8-9 ezer fekvőbeteget. Adományok jóvoltából, összefogással most anyaszállást építenek, hogy a vidéki szülők hetekig a betegeik mellett maradhassanak.

Több területen egyedülálló, országos hatókörű ez az intézmény. A legtöbb, súlyos égési sérülést szenvedett gyermek hozzájuk kerül, erősségük az intenzív ellátás. Itt végzik az autóbalesetben sérültek vagy idegrendszeri károsodást szenvedettek rehabilitációját. Hiperaktív és figyelemzavaros gyerekek is gyakorta érkeznek, számukra most külön központ épül. Ellátják többek közt az ideggyógyászati bajokkal – például epilepsziával – élő gyerekeket szerte az országból.

A Bethesda szellemiségének is köszönhető, hogy azon ritka helyek egyike, ahol akad elég gyermekgyógyász, holott ez a hiányszakmák egyike. Ha ők meghirdetnek egy állást, 40-50 jelentkező verseng érte. A mai fizetések mellett az orvosok megtartását az is segíti, hogy például az égésplasztikai sebészet műtőit kiadják a kollégáknak, és ezt a bevételt a kórház a közellátásba forgatja vissza.

– Akit nem lebénít, hanem erővel tölt el, hogy szenvedő, beteg gyerekeken segíthet, annak a miénk a leggyönyörűbb szakma – fogalmaz a főigazgató.

XXX

A fiatal apa gyakorlottan készíti elő a gyógyszert, tápszert a 16 hónapos kisfiának. Meséli, hosszú éveket vártak a gyermekre, sokat imádkoztak, hogy megfoganjon. Amióta megszületett, még több ima szól érte. Kivizsgálások és műtétek sora után kiderült, hogy a kicsi gyógyíthatatlan anyagcsere-betegségben szenved. Légzéstámogatásra szorul, s emiatt állandó felügyeletet igényel. Hol az anya, hol az apa van vele a kórházban.

– Úgy szerveztem, hogy délután dolgozzak, olyankor a feleségem jön be. Hívők vagyunk, bizakodunk. Megtanulunk mindent, hogy magunk ápolhassuk a kisfiunkat. Otthon mégiscsak bensőségesebben lehetnénk együtt – mondja, és megsimogatja az alvó kicsi arcát.

– A szülő első reakciója mindig a kétségbeesés, miután megtudja, hogy a szeme fénye lélegeztetőgépre szorul. Ez egy hatalmas lelki seb. A szülők egymást váltják a betegágynál, ez szabja meg mindennapjaik rendjét – mondja dr. Mikos Borbála, az intenzív osztály vezető főorvosa. – A családok ma már dönthetnek úgy, hogy hazaviszik a gyermeket. Tőlünk segítséget kapnak ahhoz, hogy kezelni tudják a gépet, felkészüljenek a veszélyhelyzetekre, így nem lesz kórházhoz kötött az életük, s otthon kisebb a fertőzésveszély is.

A háttérből speciális szakképesítéssel bíró csapat támogatja, ellenőrzi, hogy odahaza is biztonságban legyenek a lélegeztetőgépre szorulók. Öt családdal állnak így kapcsolatban: a betegek közt akad rendellenességgel született kisded és balesetet szenvedett kamasz is. Egy ép tudatú tizenéves különösen rászorul a lelki támogatásra, hogy ne veszítse el az életbe vetett hitét.

XXX

A csecsemők is kiszolgáltatottak, ha megbetegszenek, ilyenkor az anya közelsége a vigasz. De a baj nem jár egyedül: a krízishelyzetben az anya kiborul, és ettől elapadhat a tej.

– Együtt sírtunk a 9 hónapos kisfiammal. Nem csak a betegsége miatt estem kétségbe. Attól is tartottam, hogy nem tudom őt tovább táplálni anyatejjel, pedig igazi cicifüggő baba. Már az sokat segített, hogy megnyugtattak és elláttak tanáccsal. Újra szoptatok, a kicsi pedig megküzd azért a néhány cseppért is – osztja meg  élményeit egy kismama. Megeshet akár az is, hogy a baba kezd „sztrájkba”, azért nem eszik – a szoptatási ambulancián ez a panasz sem újdonság.

– Ma már nincsenek nagycsaládok, hogy a fiatal anya otthon megtanulhatná az apró praktikákat, mondjuk azt, hogyan fogja mellre a kicsit. Szülés után hamar hazaengedik a kismamákat, akik sérülékenyek, és valódi érzelmi hullámvasúton ülnek. Megbánthatja őket, ha például olyan megjegyzést kapnak, hogy túl kicsi a mellük a szoptatáshoz – mondja dr. Steinbach Réka gyermekgyógyász, anyatejes táplálási szaktanácsadó. – Ma a nők mindenben tökéletességre törekszenek. Az élet más területén hasznos sikerorientáltság azonban itt nem válik be. A szorongás, a kialvatlanság önmagában elég ahhoz, hogy akár tizedére csökkenjen a tej mennyisége. Még komolyabb gond, ha a baba sérült vagy az anya beteg. Ilyenkor hozzáértő segítségre van szükség, akár kórházi háttérrel.

XXX

Évekig tartó gyötrő fájdalom, amelynek nem lelik a szervi okát – ilyesmi akár a gyerekeket is kínozhatja. A családok olykor kórházról kórházra járnak, hogy a panaszokra gyógyírt találjanak.

– A fájdalom olyan, mint egy ördögi kör, meg kell szakítani. Pusztán a pirulák erre nem képesek, sőt minél több gyógyszert szed valaki, annál gyakrabban tér vissza a fájdalom. Volt olyan gyerekünk, akit tíz éve kínzott mindennapos, erős hasfájás. Visszatérő vendég volt a sürgősségin, többször feküdt itt benn. Érettségi előtt álló, szorongó fiú volt, de miután megtanult relaxálni, idővel megszűntek a tünetei – tudjuk meg dr. Major János gyermek-gasztroenterológustól, a fájdalomambulancia vezetőjétől.

Akadt kamasz lány, aki már hónapok óta nem járt iskolába sem a szűnni nem akaró gyomorfájdalom miatt. Ha az ilyen helyzeteket nem orvosolják, felnőttkorban depresszióba fordulhatnak. A fájdalomcsillapítás fontos, de önmagában nem oldja meg a bajt. A tétlenség, a besötétített szoba sem segít, sőt néha az enyhíti a panaszt, ha elterelik a gyerek figyelmét, például engedik játszani a kutyával. Meglepő, de az ambulanciára a „fájdalombeteget” az egész családjával várják. Sokszor ugyanis mindannyiuknak változniuk kell, hogy csillapodjanak a panaszok.

XXX

Egy kamasz fiúnak merész ötlete támadt: gondolta, meggyorsítja a kályhában az égést, és benzint locsolt a tűzre. A kicsapó lángok ráégették a ruhát a bőrére. Mekkora fájdalmat okoz egy ilyen sérülés? A választ sejteti, hogy a sebek kötözését csak altatásban végzik. Az ambuláns beteget is úgy fürdetik, sebeit úgy kötik újra, miközben alszik. A határaikat próbálgató kamaszok mellett leggyakrabban a kisdedek forrázzák, égetik meg magukat, a páciensek több mint kétharmadát ők teszik ki. Az égéscentrumban ráébredünk, mennyi bajt zúdít ránk az óvatlanság.

– A konyha a legveszélyesebb üzem, és a fürge kisdedek a legesendőbbek – magyarázza dr. Kostyál Erika főorvos, az égési intenzív osztály vezetője. – Másznak, pipiskednek, hihetetlen helyekre feljutnak. Magukra ránthatják az abroszt, megtámaszkodhatnak a forró sütőlapon, egy kancsó teával is súlyosan leforrázhatják magukat, a sütőolajról nem beszélve. Megesik, hogy az anyjába csimpaszkodó gyerek lába belelóg a forró levesbe. A szabad, ésszerűen sem korlátozó nevelés vagy a rettenetes szegénység, zsúfoltság áll a legtöbb baleset mögött.

A kamaszok vagánykodva hívják ki a veszélyt: tüzeskednek vagy az akciófilmeket utánozva felmásznak a vonattetőre, és a magasfeszültségű vezeték közelében áramütést szenvednek. Sok páciens a kórházas tévésorozatok hatására azt hiszi, tudja, mi az altatás és az újraélesztés. De ez itt valódi vészhelyzet.

– Az égés olyan, mint egy megállíthatatlan gyorsvonat, végigrombol mindent. Az égésbetegség sokrétű szervi elváltozással jár, súlyos traumaként éli meg a szervezet, és nagy tapasztalatot kíván az ellátása. Akad, aki hónapokig van itt, de annak a kezét sem engedjük el, akit hazabocsátunk. Mielőtt egy égéssérült gyerek visszatér az iskolájába, megelőzi őt egy itteni csapat, pszichológussal, szociális munkással. Kimennek és felkészítik a diákokat, hogy ne csúfolják, ne közösítsék ki társukat.

XXX

– A tűzhely mellett felmászott egy székre, és belekapaszkodott a fazékba. Néhány másodperc alatt eset meg a baj, míg a nagymamája visszavitt egy tojást a kamrába. Leforrázta a teste 40 százalékát, 35 napig volt mélyaltatásban, hónapokat töltött kórházban. Sokszor már azt hittük, hogy túl vagyunk a nehezén, de mindig újabb nehézségek, komplikációk tornyosultak. Ahol ép volt a bőre, onnan szinte mindenhonnan átültettek részeket a sebesült helyekre. Sokáig az életéért aggódtunk egy vérmérgezés miatt – meséli Edit. A kisfiával, Mátéval már csak ellenőrzésre járnak ide vissza. A kétéves szerencsére eleven, vidám, de még mindig megriad, ha fehér köpenyt lát. Az anya búcsúzóul megjegyzi: – Bíztam az orvosokban és az égiekben, és a kettő együtt hozta meg az eredményt...

PALÁGYI EDIT RIPORTJA
KÁLLAI MÁRTON FELVÉTELEI