Védence második éve ül Szlovákiában - Vagyon helyett börtön

– Egy sajtótájékoztatót követően ültünk le beszélgetni. Ezen említette a losonci Erdődy család esetét.

– A történet egészen 1945 elejéig nyúlik vissza. A front közeledtével Erdődy Vilmos nyilatkozatot adott ki arról, hogy több tízezer holdas birtokát egyetlen fiának, az akkor alig néhány hónapos Ferencnek adományozza. Az erdők, mezők, szántók a rendszerváltást követően már az ő szintén Ferenc nevű fiának adományozódtak. Kezdetben jól indult a dolog, egymás után kapta meg a birtoktesteket. 2010-ben azonban az ügyészség polgárjogi keresetet és büntetőeljárást indított ellene. Azt állítják, hogy olyan birtokot kapott vissza ifjú Erdődy Ferenc, amelyet a nagyapjától elkoboztak.

– Melyik jogszabályra hivatkoznak?

– A Szlovák Nemzeti Tanács 104/1945-ös rendeletére, amely a felvidéki magyarok vagyonának elkobzását tette lehetővé. S mivel a családi vagyont e körülmény ellenére szerezte vissza, a vagyon visszavétele mellett csalással is megvádolták. A bíróság a vádnak helyt adott, és összesen tíz év letöltendő börtönbüntetést kapott, amiből most a második évet tölti.

– A vád már azért is képtelenség, hiszen, ha jól értem, a jogszabály közvetlenül nem a tőle, hanem a nagyapjától elkobzott vagyont érintette.

– Ezt azonban a bíróság nem vette figyelembe. Ifjabb Erdődy Ferenc felmentésének érdekében beadott felülvizsgálati keresetemben természetesen ezt a körülményt is megemlítettem.

– A rendelet, amire a bíróság hivatkozik, kollektív bűnösséget említ. Ezek szerint Szlovákiában ilyen jogszabály még érvényben lehet?

– A felvidéki magyarok jogfosztása hetven éve kezdődött, ehhez a jogszabályi alapokat Edvard Benes elnök és a Szlovák Nemzeti Tanács 1945 és 1948 között hozott rendeletei teremtették meg. Szlovákia 1993. január 1-jei megalakulásakor az alkotmány kimondta, hogy valamennyi olyan korábbi jogszabály érvényben marad, amely nem ellenkezik az alkotmánnyal.

– Ezek szerint az említett jogszabályok ezek közé tartoznak.

– Ezt az alkotmánybíróságnak kell megállapítania. A testülethez pedig a köztársasági elnök, a miniszterelnök, a képviselők egyötöde, az ombudsman, illetve a főügyész fordulhat. Még egyikük sem tette meg. Mulasztásukra bármelyik szlovák állampolgár felhívhatja a figyelmüket. Ez egy petíció alakjában megtörtént, levelemet tavaly szeptemberben küldtem el.

– Válaszoltak rá?

– Igen, valamennyien. Válaszuk lényegében egybehangzó abban a tekintetben, hogy a jogfosztást megalapozó rendeletek érvényben vannak ugyan, és ma is a jogrendszer szerves részei, ám mivel nem alkalmazzák őket, nem érdemes velük foglalkozni.

– De hiszen ifjabbik Erdődy Ferencet közvetlenül éppen a rendeletekre hivatkozva fosztották meg a szabadságától!

– Éppen ezért fordultam petícióval az Európai Unió parlamentjéhez is. Kértem az elnökét, hogy tűzze napirendre a kérdést, mivel az említett rendelkezések megsértik az unióról szóló szerződés emberi jogokra vonatkozó alapelveit.

– Mit tud tenni, ha az elnök nem tűzi napirendre?

– Az Európai Unió Luxemburgban lévő bíróságához fordulok, s kérni fogom, hogy kötelezze a parlamentet a kérdés tárgyalására. Ennek pedig meggyőződésem szerint nem lehet más következménye, mint a rendeletek eltörlése, különben Európa a saját értékrendjével megy szembe.

– Hány felvidéki magyart érint még ez a kérdés?

– Ezt nem tudom megmondani. Csak az bizonyos, hogy amióta terjed a híre annak, hogy el mertem vállalni ifjabb Erdődy Ferenc ügyét, egyre több magyar bíz meg hasonló keresettel. Sokuk elmondja, hogy nemcsak az elkobzott vagyon visszaszerzése a célja, hanem az eltiport becsülete helyreállítása is.