'Nem csináltunk semmi különöset' - Töklekvár Küngösről

A Balatonkenesétől alig öt kilométerre lévő településnek komoly a mezőgazdasági múltja. Két évtizede azonban az állami gazdaság részvénytársasággá alakulásával, a munkahelyek megszűnésével és a közlekedés leépítésével megkezdődött a hanyatlás.

– Véletlenül kötöttünk ki Küngösön. A feleségem veszprémi, szinte csak ráböktünk a térképre, hogy a környéken elérhető áron találjunk házat – mondja Szabó Gergely, aki 2003-ban érkezett az 540 lelkes faluba. Budapesten nőtt fel, tanári diplomát szerzett, jó állása volt. Először azon döbbent meg, hogy zárva a posta, a könyvtár, nincs civil élet, mintha haldokló faluba csöppent volna. Pár diplomás akadt ugyan, de ők voltak az első felsőfokú végzettségű házaspár.

– Bicskére jártam tanítani mindennap, de gondoltuk, ha már itt élünk, szervezzük meg a kulturális és a civil életet. A helyi fiatalokkal elkezdtük újraéleszteni a falunapot, feltámasztottuk az egykor jól működő citerazenekart és a sportegyesületet – mesél a kezdetekről a ma már háromgyermekes családapa, aki még fel sem ocsúdott, és 2006-ban a polgármesteri székben találta magát. A falu egyöntetűen mellette állt.

Hiába a mezőgazdasági hagyomány, a legtöbb föld parlagon állt a községben. Az idősebbeknek már nem maradt erejük a földműveléshez, a visszaköltöző fiatalok pedig nem tudták, mit kezdjenek vele. Felnőtt egy Tesco-generáció, ahogyan Szabó Gergely fogalmaz, és elképzelésük sem volt, mekkora kincs a föld.

– Nem csináltunk semmi különöset, hasonló projekt a Szegedhez közeli Katymáron és Madarason is működik. Mi csak a helyi viszonyokra formáltuk át. A pályázat megírásához hozzáértő embereket hívtunk segítségül, hogy megkapjuk a szükséges pénzt egy zöldséggyümölcs feldolgozó üzemhez. A pályázatot 2013 áprilisában megnyertük, összesen 133 millió forintot. Októberben már olyan képzést indítottunk a küngösieknek, hogy megtanuljanak saját ellátásra zöldséget-gyümölcsöt termelni, és elsajátítsák, miként lehet házi jelleggel és üzemi körülmények között tartósítani a terményeket. Ez utóbbival tulajdonképpen szakmát adtunk az emberek kezébe. A gyakorlati képességeket erősítő tréningeket is tartottunk, hiszen a célcsoport nagy részének már régóta nem akadt munkája. Megalakítottuk a Szent Kinga Termelőiskolát – meséli a polgármester lelkesen, és hozzáteszi: az egész falu jó hozzáállása is kellett mindehhez, jelentkező volt bőven.

Környezettudatos kertgazdálkodási és betanított kertimunkásképzést, valamint zöldség-gyümölcs feldolgozó OKJ-s tanfolyamot szerveztek a munkanélkülieknek.

A hallgatók elmehettek szakmai képzésekre és tanulmányutakra. A képzések a faluházban, az önkormányzat telkein létrehozott bemutatókertekben, fóliaházakban, valamint egy használaton kívüli épület 20 millió forintos felújításával és gépesítésével kialakított feldolgozó üzemben folytak. A projektben minden helyi család érintett, és arra is mód nyílik, hogy a saját terményeiket az üzemben feldolgoztassák. Lehetőséget teremtettek a gyorsfagyasztásra, mélyhűtésre, szószok, lekvárok és befőttek elkészítésére. Az már egyéni megállapodás kérdése, hogy ezért a termelő pénzben fizet, vagy pedig a késztermék egy részét adja cserébe.

A küngösi specialitásokat – mint például a citromos töklekvárt vagy a sárgarépa-paprika savanyúságot – a helyi és a környéki kisboltokban, a litéri termelői piacon, mívesen felcímkézett üvegekben árusítják. A közös termékekért közösen dolgoznak a 4,1 hektáros területen, ha pedig arra van szükség, közösen mennek a határba csipkebogyót szedni, hogy valamelyik nagymama régi receptje alapján kitűnő lekvárt készítsenek.

– Több legyet ütöttünk egy csapásra – mondja a polgármester. – Felszámoltuk a munkanélküliséget, fejlődésnek indítottuk a falut, versenyképes termékeket állítunk elő magunknak és másoknak.