Csalánt a pipének

Jó kotló a pulyka, kelési ideje 28-30 nap. Kotlási képességét más baromfifélék tojásainak kiköltésére és ivadékainak nevelésére is használják. Pulykakotló alá 25-30 tyúk-, 18-20 kacsa-, 20-22 pulyka-, 30-35 gyöngyöstojást rakhatunk. A tojás ne legyen 5-7 naposnál idősebb. A tojások termékenységét az ivararány jelentősen befolyásolja. Egy bakhoz szűk területen 4-8 tojót, tágabban 10-16 tojót számítunk. A kakas 3 éves korában teljesít a legjobban, de további 3-4 évig még tenyésztésben maradhat.

A pulykatartás legnehezebb fázisa a nevelés, mert a pipék ügyetlenek, kényesek a tartásra és a takarmányozásra is. Kelés után 36 óráig a pipéket a fészekben a kotló alatt hagyjuk, azután védett, meleg, de nem túlfűtött helyről gondoskodunk. Itt az időjárástól függően 1–3 hetes korukig maradnak, de jó időben természetesen a szabadba is kimehetnek a kotlóssal. Az egyidős kispulykák egy kotló alá terelhetők, így a felszabaduló kotlót esetleg további keltetésre lehet felhasználni. Olyan területre engedjük őket, ahol bokrok is vannak, ahol bármikor védelmet találnak az erős naptűzés és a hirtelen időjárás-változás ellen. Ha ilyen terület nincs, számukra fészert csinálunk. Etetésük hasonló lehet a csibékéhez, de fontos, hogy több állati fehérjére van szükségük.

Külföldön előszeretettel adnak nekik hangyatojásokat, nálunk jó hatású a túró, az apróra vágott földigiliszta, a lágy eleségben szétmorzsolt kenyér, a finomra metélt csalán, hagyma, spenót, snidling és egyéb füvek, de jó a húsrosttal kevert csibeeleség és a köles is.

A második héttől adhatunk korpát, zöldséget, árpa- vagy búzadarát tejjel, savóval keverve, majd a harmadik héttől a finom darát felválthatjuk durvább árpa-, zab- és kukoricadarával. A zöld eleséget és az állati fehérjéket megfelelő időjárás esetén legeltetéssel lehet pótolni. Hüvelyeseket ekkor még ne adjunk. Úgy 8-10 hetes korban a fejen vörös „bibircsek” jelennek meg, innentől kezdve már felnőttként kezelendők, a veszélyes koron túl vannak, edzettek.

A házi kacsa ritkán kotlik, de amelyik mégis „megül”, az kiváló kotlós és jó nevelő. Ezek szinte mindig idősebb kacsák, 15-20 tojás lerakása után kezdenek kotlani.

A baromfifélék hímjei közül talán a gácsérok a legrosszabb „udvarlók”, a tojóval való együttlétük szinte csak a párzásra korlátozódik. A szárazföldi párzás is sikeres lehet, de jobb, ha az a vízen történik. A helyes ivararány: 1 gácsér–3-6 tojó. Legjobbak az eredmények, ha 1-2 éves gácsérok 2-3 éves tojókkal párzanak. Kacsakotlós alá 14-16 kacsatojást tehetünk, de jobb, ha azokat tyúkkal vagy pulykával keltetjük. A kelési idő 28 nap.

A lúd az intenzíven kotló baromfik közé tartozik: 10-12 db tojás lerakása után, amikor sokáig ül a fészkén vagy a tollát tépi, nagy a valószínűsége, hogy kotlani fog. Itt 1 gúnárra 5-6 tojót számíthatunk, tenyésztésre a 2-4 éves gúnárok a legjobbak. (Az emdeni lúd nem kotlik.) A liba párzása víz nélkül is eredményes lehet, de vizes kifutóval sokkal intenzívebb a párzási inger, a tojások pedig termékenyebbek lesznek. 10-12 db tojást tehetünk alá, szükség esetén a lúdtojások nagy testű tyúkokkal (5-7 db tojás) vagy pulykákkal (12 db tojás) is kikelthetők.

Keltetésre a legjobbak a 2–5 év közötti ludak tojásai, a keltethetőség a tavaszi hónapokban a legjobb. A tojók megszokott fészkükhöz ragaszkodnak, számukra fontos a teljes nyugalom, a keltetés ideje 28-30 nap.

A gyöngyös félvad természete miatt rossz kotlós, pótmamának inkább a pulyka- vagy tyúkkotlósokat használják. Amelyik tyúk mégis elmélyül a kotlásban, az igen jó anya lesz. Ivararány: 1 kakas–5-6 tojó. A kotlási idő 27 nap, a tojások jól keltethetők. Egy-egy kotló „vezetése” alá 20-25 pipe tartozhat. Vezetésre a pulykakotló alkalmasabb, mint a tyúkkotló.