Grétsy László: Felhasznál

Az idézett, egyébként igen szellemes példákból jól kitűnik, hogy olvasónk a fel- igekötő fölösleges alkalmazását kívánja vele szemléltetni. Minden bizonnyal azért teszi ezt, mert úgy érzi, azt tapasztalja, hogy az utóbbi néhány évtizedben elszaporodóban vannak az igekötők.

Leginkább a be- igekötő, amely valamiféle belemerülés, beleélés, beletemetkezés érzékeltetésére főleg a fiatalok nyelvében terjed rohamosan, új alkotású szavakban (beájul, bealáz, bebüntet, behisztizik, besír stb.) – de más igekötők is, noha kisebb mértékben, mint a be-.

Hogy levélírónk bírálja a felhasznál formát az általa bemutatott esetekben, érthető, mivel a nyelvszokás szerint a használ fő jelentése: ’valamit bizonyos célra alkalmaz, igénybe vesz’, ellenben a felhasznál igéé: ’valamit (főleg anyagot, értéket) valamilyen célra elhasznál’.

Hogy erre felhívja mások figyelmét, jogos és érthető, ám nekem, a nyelvésznek ehhez hozzá kell tennem, hogy csupán ajánlásnak tekinthető, semmiképpen sem előírásnak. Már fél évszázaddal ezelőtt sem volt ismeretlen a felhasznál igének ’valamely célra igénybe vesz, alkalmaz, hasznosít’ értelemben való használata sem. Ennek igazolásául idézek is erre a hétkötetes értelmező szótárból egy példamondatot: „Az önként jelentkezőket kisegítő munkára használták fel’. Tehát nem egyszerűen használták, hanem használták fel, holott a jelentkezők ebbe nem pusztultak bele, nem semmisültek meg, inkább örültek, hogy munkájukkal segítettek másoknak.

A tanulság – vagy inkább tanács –, amelyet olvasóimnak s a levélírónak is a figyelmébe ajánlhatok, a következő: az helyes és dicséretes, ha a leírt szövegekben mindig keressük a logikát, az ésszerűséget, de szigorúak mindig csak magunkkal legyünk, mert az örökösen változó nyelvnek a logikája nem mindig „felel meg” a mi logikánknak.