Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
E-mailen kaptam a következő kérdést: „Mi a különbség a hölgy és a hölgyemény között?” A küldő, mint írta, maga is érintett fél, ugyanis egy férfi reá mutatva – de nem gondolva, hogy ő ezt észleli is – kérdezte a munkahelyi főnökét nagyjából a következőképpen: „Az a csini vörös hölgyemény is szokott itt vásárolni a turiban?” A kérdező inkognitóját készséggel megőrzöm, válaszul pedig azt mondom el e szóról, ami éppen ide illik abból, amit tudok.
A hölgyemény ősi, finnugor kori, ’nő, nőstény’ jelentésű hölgy szavunk képzős változata. Maga a -mány, -mény képzőbokor is ősi, csakhogy az régen mindig csak igékhez, mégpedig főleg tárgyas igékhez járult, azaz tipikusan főnévképző.
Néhány példa: adomány, gyűjtemény, költemény, nyeremény, tudomány stb. A XIX. században a nyelvújítók már főnévhez is kapcsolták. Így keletkezett az okmány, az or(r)mány, s jellegét tekintve, íme, a hölgyemény is ezek közé tartozik. Ám pontosan nem tudjuk, mikor s miért jött létre. Régi szótáraink nem közlik. Nekem azonban – mivel immár közhellyé vált kifejezésünkkel élve: jókor voltam jó helyen – az ötvenes évek második felétől kezdve nagyon is ismerős ez a szó, ugyanis professzoromtól, Pais Dezsőtől, a régi nyelv kitűnő ismerőjétől számtalanszor hallottam. Érezhetőleg kedvelt szava volt. Szoros együttműködésünk öt éve alatt, amíg tudományos vezetőm volt s hetenként többször is találkoztunk, nemegyszer fordult hozzám így: „Gréts örökös ura (nevemet tréfásan így forgatta ki) ismeri ezt a hölgyeményt?” E szót sohasem bántó, hanem érezhetően tréfálkozó célzattalhasználta, mint ahogy több más kedvenc, régies, napjainkra már kiveszett vagy esetleg sohasem létezett, talán maga alkotta szava, kifejezése is volt. Ennek lehetett a következménye, hogy a Magyar értelmező szótár 1972-ben megjelent első kiadásában már megjelenik ez a forma ekképpen: hölgyemény főnév tréfás vagy gúnyos Hölgy, nő [hölgy]. A 2003-ban kiadott, alaposan átdolgozott új kiadásban szintén ott találjuk.
Elképzelhető, hogy Pais Dezső, szavaink múltjának kutatója már a XIX. század nyelvújítóinak munkáiban rábukkant e szóra, a mára már kiveszett főzemény, hírlemény, látszomány, ötlemény, válmány stb. társaságában, de mivel A magyar nyelvújítás szótárában (1902) nem találjuk nyomát, az a gyanúm, hogy saját alkotásával van dolgunk.
Talán a hölgy és a földöntúli lényt is jelentő, szép hangzású tünemény ilyen párosításával próbált „honunk szebb lelkű asszonyinak” (Széchenyi ajánlotta így hölgyeinknek Hitel című munkáját) kissé tréfás vagy akár kedveskedő megnevezést találni.
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu