Grétsy László: Hölgyemény

A hölgyemény ősi, finnugor kori, ’nő, nőstény’ jelentésű hölgy szavunk képzős változata. Maga a -mány, -mény képzőbokor is ősi, csakhogy az régen mindig csak igékhez, mégpedig főleg tárgyas igékhez járult, azaz tipikusan főnévképző.

Néhány példa: adomány, gyűjtemény, költemény, nyeremény, tudomány stb. A XIX. században a nyelvújítók már főnévhez is kapcsolták. Így keletkezett az okmány, az or(r)mány, s jellegét tekintve, íme, a hölgyemény is ezek közé tartozik. Ám pontosan nem tudjuk, mikor s miért jött létre. Régi szótáraink nem közlik. Nekem azonban – mivel immár közhellyé vált kifejezésünkkel élve: jókor voltam jó helyen – az ötvenes évek második felétől kezdve nagyon is ismerős ez a szó, ugyanis professzoromtól, Pais Dezsőtől, a régi nyelv kitűnő ismerőjétől számtalanszor hallottam. Érezhetőleg kedvelt szava volt. Szoros együttműködésünk öt éve alatt, amíg tudományos vezetőm volt s hetenként többször is találkoztunk, nemegyszer fordult hozzám így: „Gréts örökös ura (nevemet tréfásan így forgatta ki) ismeri ezt a hölgyeményt?” E szót sohasem bántó, hanem érezhetően tréfálkozó célzattalhasználta, mint ahogy több más kedvenc, régies, napjainkra már kiveszett vagy esetleg sohasem létezett, talán maga alkotta szava, kifejezése is volt. Ennek lehetett a következménye, hogy a Magyar értelmező szótár 1972-ben megjelent első kiadásában már megjelenik ez a forma ekképpen: hölgyemény főnév tréfás vagy gúnyos Hölgy, nő [hölgy]. A 2003-ban kiadott, alaposan átdolgozott új kiadásban szintén ott találjuk.

Elképzelhető, hogy Pais Dezső, szavaink múltjának kutatója már a XIX. század nyelvújítóinak munkáiban rábukkant e szóra, a mára már kiveszett főzemény, hírlemény, látszomány, ötlemény, válmány stb. társaságában, de mivel A magyar nyelvújítás szótárában (1902) nem találjuk nyomát, az a gyanúm, hogy saját alkotásával van dolgunk.

Talán a hölgy és a földöntúli lényt is jelentő, szép hangzású tünemény ilyen párosításával próbált „honunk szebb lelkű asszonyinak” (Széchenyi ajánlotta így hölgyeinknek Hitel című munkáját) kissé tréfás vagy akár kedveskedő megnevezést találni.