Grétsy László: Másabb

Az történt, hogy az említett nagyszerű eredmény után, egy újságírónak azt firtató kérdésére, hogy min múlt az esetleg még jobb teljesítmény elérése, versenyzőnk így válaszolt: „Úgy éreztem, hogy a versenyre kicsit másabb volt a hó, mint amit az edzéseken megszoktam.”

Bár magam is olvastam az interjút, nem hoztam volna szóba, ám történetesen egymástól függetlenül két sportkedvelő ismerősömnek is feltűnt az idézett mondat azzal a valóban szokatlan másabb középfokú alakkal, amely ellen sokak nyelvérzéke ösztönösen tiltakozik. Elismerem, nem teljesen alaptalanul, ugyanis ami más, az már eleve nem azonos a már megnevezett dologgal, ez esetben hóval.

A versenyző helyében valóban én is inkább ezt mondtam volna: „Úgy éreztem, hogy a versenyre kicsit más volt a hó.” Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy az általa használt kifejezésforma hibás lenne. Párhuzamba vagy még inkább szembeállításkor nemegyszer okkal érezzük szükségét a középfok jelével is ellátott másabb formának, mivel a másabb helyett a más alkalmazásával nem állna össze egésszé, éppé a mondatunk.

Szemléltetésül, íme, egy idézet a Divatjamúlt szobanövények című tanulmányból: „A rendszerváltás előtt bizony sokkal másabb volt a szobanövénytrend, mint manapság.” Vajon írhatnám helyette ezt is: „Sokkal más volt a szobanövénytrend, mint manapság?” Ugye, nem? Ez a kényes ponton kétségtelenül jó nagyot döccenne. A szembenállást jól érzékeltető középfokjel megkönnyíti a lényeg megértését.

Okfejtésem során néhány mondattal ez előtt így fogalmaztam: „[a valóban szokatlan másabb középfokú alak ellen] sokak nyelvérzéke ösztönösen tiltakozik”. Ez a sokak forma sem elég megszokott a maga többes számú voltával. Megszokottabb lenne ez: „sok ember nyelvérzéke”.

De talán megérzik, miért írtam így, s elfogadják. Nos, hasonlóképp ne utasítsák el a megértés-könnyítést szolgáló másabb szóalakot sem!