Grétsy László: Ötvös

Olvasónk helyesen tudja, hogy a nevük egy foglalkozásnevet őriz. A nyelvünkben már nyolc évszázada élő ötvös szó a nemesfémből dísztárgyakat, ékszereket készítő kézművesek, iparművészek elnevezésére szolgál.

Családnévként a XV. századtól van rá adatunk. Azért csak akkortól, mert bár bizonyos megkülönböztető neveket már korábban is használtak elődeink, ezek öröklődővé, igazi családnévvé inkább csak a XV–XVI. század folyamán váltak. Ettől az időtől kezdve az a bizonyos családnév, amely eredetileg több mindenre utalhatott (származási helyre, tulajdonságra stb.), már „hivatalból” öröklődik.

Amit a név jelent, az már nem vonatkozik szükségszerűen a név viselőjére. Ha ma valakit Fazekasnak vagy Szíjártónak hívnak, nem is gondoljuk róla, hogy csakugyan fazekakat készít vagy szíjat gyárt (a régi nyelvben járt), hiszen ezt a nevét már csupán megörökölte a felmenőitől. Csakhogy a családnév – más szóval vezetéknév – nemcsak úgy nagyjából, tessék-lássék módra öröklődik, hanem betűhíven, hajszálpontosan.

Az igaz, hogy a XIX. századig még voltak hibás névlejegyzések. Főként az olyan nevekben volt gyakori a pontatlanság, amelyekben régies, összetett betűk is találhatók. Szemléltetésül felsorolok csupán néhány olyan régies, a mai magyar ábécében már nem szereplő betűt, amelyek évszázadokkal ezelőtt mindennaposak voltak. Tájékoztatásul szögletes zárójelbe téve a betűk valódi hangértékét is jelzem, s egy-egy régies írású, de ma is létező családnévvel is érzékeltetem: aá [á] a Gaál családnévben, cz [c] Czuczor Gergely költő nevében, oó [ó] Csoóri Sándoréban stb.

Történetesen az Ötvös családnévben is vannak olyan betűk, melyek írásképe évszázadokkal ezelőtt más volt. Hajdú Mihály Családnevek enciklopédiája című munkája az Ötvös névnek a következő változatait tartalmazza: Ötvős, Őtvös, Őtvős, Ötves, Őtves, Ődvős, Eötvös, Eőtvős. Kázmér Miklós Régi magyar családnevek szótára című, a XIV–XVII. század neveit tartalmazó nagy művében pedig még cifrábbakat is találunk, pl. ezeket: Eotues, Ethwes, Ótvós, Ötwess. A legkülönösebbek, az íráshibásnak érződők idővel eltűntek a névpalettáról. De ami mégis megmaradt közülük, azt a régi névformák emlékeként bátran megőrizhetjük akár a jövő számára is.