Hat ugrás, amely átalakította a világot

1. A TŰZ HASZNÁLATA
Kizárólag az ember sajátja, közvetlen bizonyítékai 250 ezer évre nyúlnak vissza. Miért fontos a tűz használata a környezet átalakítása szempontjából?
Azért, mert a tűzben elégő fa az első olyan erőforrás, ami nem csak a fizikai erőnkön alapul. Használatával az ember a túlélési esélyeit tudja növelni, például úgy, hogy a tűz elriasztja a veszélyes ragadozókat. A tüzet használjuk a sütéshez, főzéshez is, így emészthetővé válik sok olyan étel, amit nyersen nem tudunk elfogyasztani. Az ember szervezetének legnagyobb energiafelhasználója, az agy mérete a tűz használatának kezdete óta egyötödével növekedett.
Nagyobb túlélési esély esetén gyorsabb a szaporodás is. Több embernek pedig több táplálékra van szüksége, vagyis jobban igénybe veszi a környezetét.

2. A BESZÉD KIALAKULÁSA
A környezet átalakításának fontos lépése a nyelv használata, hiszen általa hatékonyabbá vált a kommunikáció. Kialakulásának ideje a kutatók között vita tárgya.
Negyvenezer éve már bizonyosan beszélt az ember, mivel a kialakulása szorosan összekötődik a művészetek megjelenésével. Miért biztos? Azért, mert a művészet nem létezhet elvont gondolkodás nélkül, annak pedig feltétele a beszéd.
A beszédnek köszönhetően a vadászat is hatékonyabbá vált. Több táplálék jutott, aminek következtében gyorsabban szaporodott az ember – s egyre több helyen jelent meg a Földön.
Az állatok nem tartottak az addig ismeretlen, két lábon járó jövevénytől, s ez sok faj végzete lett. Ausztráliába bő ötvenezer éve ért az ember, és a nagytestű – ötven kiló fölötti – állatok kilenctizedét néhány ezer év alatt kiirtotta. Amerikába 13-15 ezer éve jutott el az ember – a nagytestű állatok háromnegyedének végzetére. Mire tehát elkezdődött a modern értelemben vett történelem, az ember már alaposan átalakította a környezetét.

3. A MEZŐGAZDASÁG MEGJELENÉSE
A nagy átalakítás csak ezt követően, a mezőgazdálkodással kezdődött. Az ember az úgynevezett Termékeny Félhold – a mai Törökország, Irak – területén bő 10 ezer évvel ezelőtt kezdett növényt termeszteni, amelyet hamarosan követett az állattenyésztés. (Csak érdekességképpen: az ember által termesztett első növény a tök.)
A mezőgazdaság kialakulását gyorsította egyes területek túlvadászása, a raktározás „felfedezése”, s megint csak a túlnépesedés. Az ember természetátalakító tevékenységét általában ez utóbbi rovására szoktuk írni, de ne felejtsük el, hogy egymást gerjesztő folyamatról van szó: az egyre több ember egyre hatékonyabb élelmiszer-előállításra kényszerül.
A mezőgazdaság kialakulása elkerülhetetlen, hiszen ugyanakkora területen nagyságrendekkel több élelmiszer termeszthető, mint gyűjtögethető. Az ember egyre nagyobb ütemben irtotta és égette fel az erdőket, törte fel a füves területeket. A természet sokfélesége vészesen zsugorodni kezdett, hiszen a fajoknak csupán a töredéke szaporítható és fogyasztható.

4. AZ ÁLLAMOK LÉTREJÖTTE
Innen kezdve különösen felgyorsultak az események. A földművelés letelepedett életformát kívánt, ami lehetővé tette a fölhalmozást, az pedig az egyenlőtlenség kialakulásához, a társadalom rétegzettségéhez vezetett. A felesleg megjelenése után már nem kell mindenkinek az élelem megszerzésével foglalkoznia, kialakulnak a foglalkozási ágak, vagyis megindulhat a specializálódás.
S persze a még nagyobb mértékű szaporodás, ami újabb és újabb területek mezőgazdasági igénybevételét kívánta meg.
A folyamat úgy 5500 évvel ezelőtt az első államok megjelenéséhez vezetett, benne a városokkal. A városokat élelemmel kellett ellátni, tehát a talajok erejét elszállították vidékről – s csak egy része került vissza. A következmény: a talajok azóta is tartó szegényedése. Ehhez járult még az öntözés, ami szintén kimeríti a talajt, hiszen számos elemét kimossa.
Az eredmény legszembetűnőbben az egykori Mezopotámiában figyelhető meg: az ókorban virágzó terület ma sivatag.
Közben az ember felfedezte a maga számára a fémeket, melyek bányászata faigényes, tehát további erdőirtásokhoz vezetett.
Ráadásul a hatékonyabb természetátalakító eszközök, mint például a patkó és az eke is megjelent. A talajt védő növénytakarót a földművelő ember az év nagy részében eltávolítja, így az védtelenné válik a szél és a víz ellen. S még több lett az élelem, még több az ember.

5. AZ EURÓPAI HÓDÍTÁSOK KORA
A XV–XVI. századi hódításokkal megkezdődött a globalizáció. Egykét tucat haszonállat és -növény uralja a Föld mezőgazdaságát, az élővilág pedig tovább szegényedik. Az élelem mennyisége növekedett, a Föld még több embert tudott eltartani, a folyamat máig gyorsuló spirálra emlékeztet. A világ különböző tájain megjelentek az idegenhonos növények, melyekkel nem tartottak természetes ellenségeik, így a szaporodásuk ellen küzd az ember, több-kevesebb elszánással és sikerrel. A bioszféra pedig egyre szegényedik.

6. TUDOMÁNYOS-TECHNIKAI-ENERGETIKAI FORRADALOM
E korszak az 1700-as évek elején, az ipari forradalom nekilendülése idején kezdődött, s valamennyiünk előtt ismert, hiszen napjainkban is tart. Az ember a tudományt a technika szolgálatába állította, s a természet energiáit – kőszén, kőolaj, földgáz – korábban soha nem látott mértékben használja. A hatékonyság a fellegekben jár – az ember szaporodásának nincs gátja, az állat- és növényfajok kihalása rekordsebességű –, a bioszféra átalakítása kezd totálissá válni. Csak reménykedhetünk, hogy az ember számára nem végzetes módon…