Hozzászoktunk a szűkölködéshez - A Fidesz-támogatott sem talál jobb magyarázatot

Mi a változás lényege? A kötelező ellátások megállapítása, így az aktív korúak ellátása is, teljesen átkerült a járási hivatalokhoz. Ez annyit tesz, hogy a még aktív korban levőknek járó pénzt, a foglalkozást helyettesítő támogatást és a korábbi szociális segélyt – most egészségkárosodási és gyermekfelügyeleti támogatás – már nem az önkormányzatok állapítják meg. Méltányossági ápolási díjat és közgyógyellátást sem kötelező adniuk az önkormányzatoknak, mérlegelhetik, jut-e erre, akárcsak a lakásfenntartási támogatásra. Annak érdekében, hogy jusson, az önkormányzatok akár új helyi adót vethetnek ki. Igaz, amelyik helyhatóság december elejéig nem találta ki, hogy milyen címen szed új sarcot, az már csak 2016-ban vethet ki új adót, az idén nem.

Elsősorban a vagyoni típusú adók dömpingszerű kivetésére lát esélyt a következő évben a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke, Schmidt Jenő. (A szakemberek füst-, kapu- meg kerítésadóval riogatnak...) A törvénymódosítás értelmében az önkormányzatok által újonnan bevezethető települési adók nem terhelhetnek olyan adótárgyat, amelyre törvényben meghatározott – akár központi, akár helyi – közteher vonatkozik, továbbá nem vethető ki szervezetre vagy vállalkozóra.

A törvény életbe lépése óta mintegy 100 önkormányzat élt a lehetőséggel és terhelte meg a lakosságot föld- vagy útadóval. Többek között Balatonfüred, Csopak, Somogytúr, Karád, Balmazújváros, Mikepércs, Rábapaty, Szalapa, Kisvásárhely, Súr és Nagykeresztúr.
A földadó még nem állta ki a „törvényességi próbát”, vagyis a városok felettes szervei, a kormányhivatalok több esetben is vizsgálják, hogy a jogszabályoknak megfelelően kötelezik-e a magánszemélyeket ezen pénzek befizetésére. Adószakértők szerint a leginkább megoldásra váró feladat annak tisztázása, hogy azokra a saját földjüket művelő tulajdonosokra, akik a terület után egy 2014-es törvény szerint kötelező, hektáronkénti háromezer forintos kárenyhítési hozzájárulást – tehát közterhet – fizetnek, az önkormányzat kivethet-e földadót. Elméletben a földet bérbe adóknak is mentesülniük kell a helyhatóságok generálta kötelezettség alól, hiszen ők a bérleti díj után személyi jövedelemadót fizetnek.

KÖMLŐ: Kölcsönt ad az önkormányzat
A dél-hevesi térségre eddig is a kilátástalanság árnya vetült – mondanánk, de félő, ez is tiltott szó már a szegénység mellett. Kömlőn elapad a lakhatási támogatás, tizedannyi jut csak rá.

– Havonta 10 400 forint, ennyi támogatást kapunk, majdnem kifutja a villanyszámlát. Heten élünk 122 négyzetméteren – sorolja készségesen a számokat Pengő István Pálné, aki a hivatalban épp leveleket borítékol közhasznúként.

– Így is fáj a fejünk a számlák miatt. Megesik, hogy egy héten csak kétszer tudok főzni. Ha kiesik az a havi 8-9 ezer forint, akkor még kevesebb kerül az asztalra – summázza a szintén ott munkálkodó Botos Gyuláné, akinek az ötből három gyereke még vele lakik.

Minden második-harmadik járókelő, akit megszólítunk Kömlőn, bólogat, hogy őt is érinti a lakásfenntartási támogatás. Akik kapják, szinte fillérre pontosan tudják, mennyire számíthattak havonta. De abban bizonytalanok, hogy ezután hogyan lesz – ők nem bújják a rendeleteket.

– Nagy a család, de legalább van kire dolgoznom – invitál be a házukba Túró Sándor közmunkás. Épp ebédidőben érkezünk a hatgyermekes családhoz. A tányéron bolognai, sajttal a tetején. Az anya, Szuetta Ibolya sorolja: fűtési szezonban minden egyes hónapban a gázszámla 13 ezer; lakásfenntartásra eddig 8450 forintot kaptak, ki kellett pótolni, hogy elég legyen a villanyszámlára. Mire leszurkolják a rezsit, marad 80 ezer forint, ebből élnek – étkeznek, ruházkodnak, iskoláztatnak – nyolcan. Most várják a hetedik gyermeket.

– A kisembernek az a kis pénz is pénz – mondja Balázs János, aki egyedülálló apaként mutatkozik be. Ápolási díjat kap, ami 26 ezernél alig több. Nagykorú fia, Zoltán ugyanis beteg, fogyatékossága miatt állandó felügyeletre szorul. Szocpolos lakást építettek, és a kontárok nem vitték túlzásba a szigetelést, a bejárati ajtó melletti résen is behúz a hideg szél. Előkerülnek a számlák: eddig 5500 forint lakásfenntartásit kaptak, majdnem kifut belőle a vízdíj. A műholdas csatornák csomagja havi 3 ezer forint, de náluk erre muszáj előfizetni, magyarázza az apa. Zolika számára olyan a zene, mint a nyugtató, nem lenne meg nélküle. János kalandos életének epizódjait elhallgatnám egy hétig. Ifjúkorában egy kapatos cigány asszony megjósolta neki: sok gyereke születik, de mire meghal, nem lesz mellette feleség. Akkor legyintett, de számos dolog beigazolódott a jóslatból.

– Kilenc gyerekemről tudok, aki apunak szólít, de csak hat van a nevemen. Most hárman élnek velem. A legkisebb lányért, aki óvodás, két és fél évig harcoltam. Az anyja lemondott róla, nevelőszülőktől vettem magamhoz. Több nővel éltem, de nem jött össze, odébbálltak. A gyerekeimet viszont nem adnám semmiért – bizonygatja az 55 éves férfi, aki volt gépkocsivezető, postás és biztonsági őr is. Büszke a főzési tudományára, minap összebarkácsolt egy mártást, jutott bele bazsalikom, oregánó is. Efféle ínyencséget havonta egyszer engedhetnek meg maguknak. Pirulákra viszont nem telik. János néhány éve úgy döntött, nem váltja ki a szívritmusgyógyszerét. Tűri, ha összevissza zakatol a szíve. Reméli, ebbe nem lehet olyan könnyen belehalni...

A szűkölködés ellenére a kömlőieket nem fűti irigység. Nem orroltak meg arra, akinek közülük nem csupán oroszlános kapura tellett a háza elé, de arra is, hogy limuzint béreljen és zenészeket fogadjon a fia meg a keresztfia nyolcadikos ballagására. Mi több, őt választották meg legutóbb polgármesternek. Dicsérik, hogy azóta rendezettebb a falu képe, több közmunkás serénykedhet. Ők bontják például a gazdátlanná vált és romos házakat, nehogy a lezuhanó tető, kidőlő fal kárt tegyen az óvatlan járókelőkben.

– Kömlőn nagy a szegénység. Az önkormányzat a legnagyobb foglalkoztató, így nem dúskálunk a helyi adóban sem. A helybeliek számára a legnagyobb gondot az okozhatja, hogy az új segélyezési rendszer szerint kevesebb lakhatási támogatást kapnak majd – tudjuk meg a polgármestertől, Túró Tamástól.

A mintegy kétezer lelkes faluban eddig évente 15 millió forintot adott ahhoz az állam, hogy az emberek lakhatási gondjain enyhítsen. Ennek tizedrészét önerőből tette hozzá az önkormányzat. Így egy évben összesen 16,5 millió forint jutott arra, hogy a rászorulók könnyebben fizessék ki a rezsit. Ez az állami összeg hiányzik, tehát csak annyi pénzt oszthatnak szét a helyiek között, amennyit az önkormányzat áldozott e célra: ez 1,5 millió forint. Ebből az következik, hogy a családok kasszájába kevesebb pénz jut, és azt sem rendszeresen, hanem alkalomszerűen igényelhetik. Kömlőn eddig 180-200 család kapott havonta lakhatási támogatást. Akadt, aki nem is vette kézhez, mert a pénz mindjárt a szolgáltatóhoz érkezett.

– Elsők közt vezetjük be az önkormányzati kölcsönt. Főleg azoknak adjuk kamatmentesen, akik közmunkásként dolgoznak, tehát van biztosíték arra, hogy az adósságukat részletekben törlesztik majd. Tárgyalásban vagyunk a szolgáltatókkal. Főleg arra adjuk ezt a pénzt, hogy a kikötött vizet, villanyt, gázt újra visszaszereljék a házakban, a védett fogyasztóknál. Előre fizetős, kártyás órákat szerelnek majd fel a hátralékosoknál – újságolja a polgármester. A kölcsönökre ötmillió forintot különítettek el a költségvetésből.

A havonta folyósított lakhatási „segélyt” egy évre ítélték oda, így a családok lassacskán kopnak ki a rendszerből. Egy-egy hónapban néhány tucat kömlői család döbben majd rá, hogy hiányzik a költségvetéséből az a 7-8 ezer forint...

ELEK: Nem lehet elvenni a nincsből
A Békés megyei város majdnem egymilliárdos költségvetését „csak” 30 milliós hiány nyomja. Csakhogy így sincs sok mozgástér, a helyi adókat „megeszik” a kötelező önkormányzati feladatok, szinte semmi nem maradt a büdzsében. A korlátlan adókivetési jog is leginkább csak egy jól hangzó szólam, magyarázza Puhár László polgármester. Kevés erre a prosperáló vállalkozás (a polgármesteri irodával farkasszemet néző hotel vendégek hiányában például tizenkét éve nem nyit ki), a nyomorral küszködőket pedig hiába is próbálná „megvágni” az önkormányzat, a nincsből nem lehet elvenni.

És a nincstelenek egyre többen lesznek, pedig már az „induláskor” a 4985 eleki polgárból 600 munkanélküli volt; 361-nek jutott közmunka, 180-an pedig foglalkoztatáshelyettesítő támogatásból vegetáltak. Most már az önkormányzatok helyett a kormányhivatalok alá tartozó járások ítélik meg ezt a támogatást – noha ott aligha ismerik az egyéni sorsokat és problémákat. Akiknek a járási illetékes nem ítéli meg a foglalkoztatáshelyettesítő támogatást, azok visszakerülnek az önkormányzathoz, aminek saját erejéből kellene ellátnia őket...

A legnagyobb érvágás Eleken a lakásfenntartási támogatás megszüntetése. Ezt ugyan a város a jövőben is biztosítja annak a 105 családnak, amelyik eddig kapta, de lényegesen kevesebb jut e célra. Aki ilyen segítséget kap, az úgynevezett védendő fogyasztó marad, és nem tehetik utcára a közműszolgáltatók, hiába halmozott fel közüzemi tartozást. Viszont ha „ugrik” a lakásfenntartási támogatás, máris az utcára kerülhet egy eladósodott család. Akit kilakoltattak, azt persze megint csak az önkormányzatok kötelesek ellátni (ahogy minden krízishelyzetben lévőt) – a pénzt pedig maguknak kell előteremteniük. Ráadásul forráshiányra hivatkozva egyetlen kérelmezőt sem lehet elutasítani az új rendelet szerint, miközben az önkormányzat nullás költségvetést köteles készíteni, azaz egy fillér erejéig nem adósodhat el. Egyértelmű, hogy a kormányzat adóztatásra akarja rászorítani az önkormányzatokat. Ez viszont Dél-Békésben, a határ mellett képtelenség.

GYŐRTELEK: Egyből a patikába!
A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei falu nem az a település, ahol „csak úgy” ki lehetne vetni bármilyen pluszadót. Bevételei jóformán nincsenek, abból kell gazdálkodni, ami jut – ez pedig az új rendszerben új megoldásokat igényel. A méltányossági gyógyszertámogatást például nem a rászorulók kapják, hanem egyenesen a gyógyszertár kasszájába vándorol az önkormányzattól, így biztos oda megy a pénz, ahová való. Halmi József így is azzal számolt, hogy a korábbi 152 rendszeresen segélyezett családból ezentúl száznál is kevesebb részesedhet a juttatások bármelyik formájában…

KÉTEGYHÁZA: Hozzá vagyunk szokva…
A Fidesz támogatását bíró, független polgármester nem tagadja, hogy nem esik jól neki a döntés – de elfogadja. „Hozzá vagyunk szokva a szűkölködéshez” – summáz Kalcsó Istvánné. Aki szintén nem vet ki új adót, de úgy érzi, természetbeni juttatásokkal ellensúlyozni tudja a kieső támogatásokat. Például több embert von be a szociális étkeztetésbe, besegít a gyógyszerkiváltásba, illetve szociális tűzifát oszt. Neki igazán az fáj, hogy az új szabály igazságtalanul bánik a településekkel: nem veszi figyelembe, melyik falu és város tudja előteremteni a segélyek fedezetét, és melyik nem.

NYÍRBÁTOR: A jövőnket éljük fel
Azt gondolhatnánk, hogy a szabolcsi kisváros kifejezetten jó helyzetben van, ugyanis az iparűzési adóból befolyó pénzek évről évre növekednek. Ennek a többletforrásnak egy részét fogják a polgármester, Máté Antal szerint a lehető legértelmesebb módon szétosztani azok között, akik rászorulnak. Éves szinten nagyjából 400 ember dolgozik valamilyen közmunkaprogram keretében, a segélyezettek száma pedig mintegy 600 fő. „Új adókat biztos nem tudunk kivetni a magánszemélyekre, hiszen nekik sincs miből kifizetniük azt. Így viszont marad ez a pénz, évi valamivel több mint 100 millió forint, amit erre a célra fordíthatunk.” Csakhogy ördögi kör ez is: ha az önkormányzat segélyekre fordítja az iparűzési adóból befolyó összegeket, akkor a településnek esélye sem lesz nemhogy a fejlődésre, de még a szinten tartás is sok esetben (oktatás, egészségügy vagy éppen a közterületek karbantartása) veszélybe kerül. „A jövőnket éljük fel” – mondja Máté Antal.

Összeállította:
PALÁGYI EDIT,
SZIJJÁRTÓ GABRIELLA

KÁLLAI MÁRTON
felvételei