Jogi esetek: Fától az erdőt

Mire az eladó készíttetett egy szakvéleményt, mely szerint a faanyag, ami őt illeti, tizennégymillió forintot ér. Ezzel elment a bíróságra, hogy ezt az összeget a vevő fizesse vissza, miután a szerződés megszegésével ekkora összeggel károsította meg őt.

A vevő azon az állásponton volt, hogy a faanyag az ingatlan elválaszthatatlan része, vagyis úgynevezett alkotórész, ami a föld jogi sorsát osztja. Ezért nyilvánvaló, hogy a fát a földdel együtt megvásárolta.

Az eladó azzal érvelt, hogy ebben az esetben egyáltalán mit jelenthetett volna az a rendelkezés, hogy négy évig őt illeti a kitermelés joga? Ez a szavak hétköznapi jelentése szerint annyit tesz, hogy ő vághatja ki és értékesítheti a fát, de más szerepe nem is nagyon lehetne a szerződésben.

Erre a vevő azt válaszolta, hogy a kitermelés joga jelentheti azt is, hogy az eladó végezheti el – nyilván megfelelő ellenérték fejében – a kitermelést, de nem feltétlenül jelenti azt, hogy övé a fa tulajdonjoga.

Első fokon az eladónak adott igazat a bíróság, elfogadva azt az érvelést, hogy az adott szerződési rendelkezés szerepeltetésének semmi más indoka nem lehetett, mint az, hogy a faanyag tulajdonjogát az eladó meg akarta tartani, és ezt a vevő is elfogadta. Másodfokon azonban fordulat jött.

A bíróság úgy okoskodott: a fa egyértelműen a föld alkotórésze, vagyis az ingatlannal együtt gazdát cserélt. Ha egy szerződési rendelkezés nem egyértelmű, azt úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek, a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel, a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. Ha a fa tulajdonjogát meg akarta volna tartani a vevő, azt kellett volna a szerződésbe írni, hogy övé a fa. A neki megfelelő szerződésértelmezést az eladónak kellett volna bizonyítani, de ez nem sikerült, így a pert elvesztette.