Jogi esetek: Nem muszáj aláírni

A hat munkás pert indított a munkavállaló ellen, hogy a rendes felmondás jogszerűtlen volt. Úgy érveltek, hogy a rendes felmondás indoka csak a munkavállaló képességeivel, magatartásával vagy a munkáltató működésével összefüggő valós ok lehet. Viszont amiatt nem lehet rendes felmondással élni, hogy ők egy szerződésmódosítást nem akartak aláírni, hiszen elvileg a szerződést két fél az önálló akaratából köti vagy módosítja. Nekik volt szerződésük, ahhoz tartották magukat, az új szerződés nem egyezett az akaratukkal, ezért nem is voltak kötelesek azt aláírni.

Erre a munkáltató azzal vágott vissza, hogy a válság, a megrendelések elmaradása a munkáltató működésével erősen összefüggő jelenség, emiatt került sor a munkarend-változtatásra, illetve a szerződésmódosításokra. Vagyis a rendes felmondás jogszerű volt.

A bíróság első fokon a munkavállalóknak adott igazat, kártérítést ítélt meg nekik. Másodfokon a munkáltató szerette volna bizonyítani az igazát, vagyis különböző iratokkal és tanúvallomásokkal alátámasztani, hogy az adott helyzetben nem tehetett mást, mint hogy megváltoztassa a munkarendet, illetve csökkentse a fizetéseket, hiszen egyébként a cég bedőlt volna.

Csakhogy másodfokon már nincs új bizonyítás, ezért itt is ugyanaz az ítélet született, mint első fokon. A munkáltató végül azt kérte a Kúriától, hogy utalja vissza az ügyet első fokra, és folytassák le a szükséges bizonyítást.

A Kúria azonban kimondta, hogy a bíróság csak azt az indokot vizsgálhatja, amit a felmondás időpontjában közöltek a munkavállalóval. Ha az indok nem jogszerű – ahogy ebben az esetben nem volt az –, utólag más rendes felmondási okot nem lehet bizonyítani.