Magyarnak hazudják

A hírt a megyében hatalmas felhördülés fogadta: a becsületes gazdák attól tartanak, rájuk is fröccsen az érpataki gazdálkodó sarából, s az eddigieknél is nehezebb lesz túladni a portékájukon. Sajnos joggal aggódhatnak, hiszen ezek után ki hiszi majd el nekik, hogy az ő almájuk a saját munkájuk gyümölcse? Minden almára mégse írhatják rá, hogy ebben meg ebben a dűlőben termett, ekkor és ekkor szedték, a termesztő pedig mindegyikért garanciát vállal.

Márpedig lassacskán kénytelenek leszünk mi, vásárlók ezt követelni – mert nehogy azt higgyük, az érpataki egyedi eset: a magyar zöldséggyümölcs piacon rengeteg a silány, magyarnak hazudott termék. Aligha van olyan olvasónk, aki ne vásárolt volna már egy nap alatt összelöttyedő szőlőt, penészedő barackot, levet engedő szilvát vagy cseresznyét.

Nekem a krumplihoz sincsen szerencsém.

Két éve egy szép arcú, ősz hajú bácsika csalt kelepcébe. Az egyik nyíregyházi tanyabokorban élő öregúr a nyíregyházi piac jellegzetes figurája. Ízes szavaival, mosolyával bárkit levesz a lábáról. Engem is meggyőzött, hogy az ő krumplija a legjobb a megyében: lent termeszti a kertben, sose permetezi, pétisózza, az abból sütött lapcsánka még a „hóttat” is felébreszti. És mit látok kis idő elteltével az egyik bevásárlóközpont parkolójában? Az én öregemet, ahogy egy fiatalemberrel vagy hat zsák krumplit pakol felfelé az utánfutójukra! Szóval így lesz a külföldiből ízes tirpák krumpli… De legalább azt meg lehetett enni. Nem úgy, mint amit most az őszön vettem, szintén Nyíregyházán.

Egy csinos kis fekete lány árulta, nevetségesen olcsón, valami huszonnyolc forintért. Nem lengyel takarmánykrumpli ez? – gyanakodtam, de megnyugtatott. Vencsellői, a legjobb fajtából. Akkor jó, bólintottam, mert a vencsellői sváb krumpliban tényleg meg lehet bízni. Pár nap múlva azonban szól a szomszédom, hogy a pincémből penetráns bűz árad. Az nem lehet, hiszen egy hete sincs, hogy benne matattam. Ám sajnos a szomszéd igazat mondott: a vencsellőinek beharangozott krumplim valósággal folyt, s aki szagolt már rohadó krumplit, az tudja, milyen fertelmesen büdös tud lenni.

S ha még csak az egy zsák krumplim bánta volna! De átvette a szagot az ott tárolt hálózsákom, hálószivacsom, horgásztáskám, horgászzsákom – mind ki kellett dobni. Csoda-e, ha másokkal együtt én sem igazán kedvelem az érpatakihoz hasonló „gazdálkodókat”?