Mi lesz itt Zsiráf nélkül? - Riport

„Hát mi nem nagyon láttunk itt semmit, csak azt, hogy jön tizenöt rendőr, és viszi a Zsiráfot. Őt is meg az Esztikét is. De másnap itthon voltak megint. A Zsiráffal nem könnyű elbánni!” A riportkészítés egyik fő szabálya, hogy az ember a helyi kocsmában kezdje az információgyűjtést. Ez alól az sem lehet kivétel, ha az intézményt KU-KI italboltnak hívják. Alig múlt reggel nyolc óra, úgyhogy csak néhányan iszogatnak a pultnál.

A söntés fölött tábla: HITEL NINCS. Tényleg nincs? – kérdezem a tulajt. „Persze, hogy nincs, ki tudná azt nyilvántartani?” Aztán megszólal egy öreg, a hátsó asztalnál ül. „Ha a Zsiráfot keresik, ott lakik, szemben. Nem nehéz megtalálni, oroszlánok őrzik a házát.” Hunyorít az öreg, int, hogy menjünk közelebb. „Én is voltam börtönben, nem olyan nagy szám. De ezzel a Zsiráffal nem lesz könnyű. Ennek igen jók a kapcsolatai odafönt. Én nem mondtam semmit.”

Tarnaleleszre Zsiráf miatt jöttünk. Zsiráfot – vagy ahogy mostanában rendőrségi közleményekben és szemérmes újságcikkekben emlegetik, P. Józsefet és feleségét, Esztikét – uzsora bűncselekmény gyanúja miatt vitték be minap. Zsiráf és Esztike amúgy önkormányzati képviselő, ketten adják a testület egyharmadát. Ha bebizonyosodik, hogy uzsoráztak, akkor alkotmányos válság lesz Leleszen.

Az oroszlános házat könnyű megtalálni. Merthogy nemcsak oroszlános, de barackszínű is. Amúgy takaros, jó nagy ház. A sarkon tábla: DE-JÓ ABC. A bolt zárva. Az udvaron egy A6-os Audi áll, valamint Zsiráf és Esztike. A férfi majd’ két méter magas, a felesége alacsony, gömbölyű asszony. Az asszony viszi a szót, Zsiráf csak néha int a fejével. Egyetért, nem ért egyet. Esztike az elején tisztázza: nem adnak interjút – ezt ügyvédjük tanácsolta –, de biztosak benne, hogy nem követtek el törvénybe ütközőt. Ők csak segítettek azoknak, akiknek nincsen pénzük vásárolni. Az meg csak nem bűn. És akkor jöttek a rendőrök, és bilincsben vitték el őket – meg a teknősöket is, a gyerek meg egész éjjel sírt miattuk. Azt mondják: védett állatok. Mindenesetre, ha vége lesz ennek, akkor kiállnak, és elmondják, kik és miért áskálódnak ellenük. Lesz nagy csodálkozás! Mielőtt elmennék, azt tanácsolják, kérdezzünk meg a faluban bárkit, mit gondolnak róluk. „Bárkit, értik? Cigányt, magyart, bárkit. Mi mindenkinek segítettünk, ha rászorult.”

Tarnalelesz majd’ 1800 lakosú község Heves megyében, 28 kilométerre Egertől. Messze van az autópálya, a legközelebbi vasútállomás 20 kilométer. Így aztán Lelesz halmozottan hátrányos helyzetű településnek számít, és jogosult egy sor állami támogatásra. A leleszieknek több mint a fele cigány, ők javarészt a Tónak becézett Dankó telepen élnek.

Azért Tó, mert a telep egy része jó pár méterrel a falu szintje alatt fekszik, és csapadékos időkben összegyűlik a víz. Ami jó a szúnyogoknak és a békáknak, de nem a leleszi cigányoknak.

Amikor híre megy, hogy pesti újságírók jöttek a Zsiráfék miatt, pillanatok alatt körbevesznek minket. „Amikor Esztikééket bevitték, másnap mentünk a bótba, de az öregasszony elhajtott minket. Azt mondta, takarodjunk, van elég bajuk. De kérdem én: honnan lesz most nekünk mit enni?” Melinda kék melegítőben, karján kétévesforma kisfiúval magyaráz. „Hatan vagyunk, kettőnek van közmunkája. A gyereknek cipő kell meg ruha, különben nem engedik be az iskolába. Még a zokniját is megnézik mindennap, hogy tiszta-e!”

„Én huszonnyolcezerből élek. Már ha ezt életnek lehet nevezni. Egész életemben dolgoztam, most elmúltam hatvan, oszt egy nagy rakat semmi, amim van.” Aladár a seprűjére támaszkodik, bütykös ujjával a levegőt böködi. „Kádár alatt volt itt a legjobb! Volt meló, mindenki dolgozott. Aki meg nem, azt elvitték. Tiszta munka.”

Most meg a Zsiráfékat viszik el. Akik csak jót tettek velük. „Ha Zsiráf meg az Esztike nem volna, minden cigány lopni járna a magyarokhoz. Áldott ember az, a keze száradjon le annak, aki le akarja nyomni a főd alá!” Zselénke szerint biztosan politika is van a dologban, mert amikor Vona Gábor, a Jobbik elnöke itt járt a faluban, és valakik letépték a plakátjait, mindjárt a cigányokra kenték azt. „Azt mondták, hogy a Zsiráf adta a pénzt meg a polgármester, a Béla, hogy menjünk plakátot szaggatni. Hogy szakadjon rájuk az ég!”

S hogy uzsora lett volna a dologban? „Mindig kaptunk blokkot, és pontosan fizettünk, amikor tudtunk. Ha nem adtuk volna meg, amivel tartozunk, biztosan nem adott vóna kölcsönt a Zsiráf. Ez tiszta munka” – mondja Aladár.

Egyébként uzsorással, pontosabban olyannal, aki „kamatos pénzt” szedett, már vagy öt éve nem találkoztak a faluban. „Az utolsó kamatos meghalt tavaly, a felesége meg utánahalt. Béugrott a kútba. De az is rendes ember volt” – magyarázza Zselénke. „Irigyek az emberek. Ha valakinek többje van, azt mindjárt a főd alá nyomják.”

Tarnalaleszen van néhány bolt, de a helyi cigányok leginkább Zsiráféknál szerettek vásárolni. Nem olcsóbbak, mint a többi, de itt kaptak hitelt. Márpedig ha a fél falu egy boltot preferál, a többi lassan tönkremehet. „Amikor megnyitottak, erősen visszaesett a forgalmunk. Azt nagyon megéreztük – mondja az oroszlános bolttal szembeni üzlet tulajdonosa. – Mostanra beállt, de azért nem bánom, hogy zárva vannak. Persze azok, akik náluk vásároltak hitelbe, nem jönnek hozzám, mert tudják, hogy itt fizetni kell.” Hogy ő jelentette volna fel Zsiráfékat? Higgyük el, nem ő volt. Neki semmi baja velük.

Annak a férfinak sem, aki név nélkül igencsak beszédes: „Nem akarok belekeveredni semmibe, de csak kérdezze meg a rendőröket, hogy miért engedték ki másnap a Zsiráfot. Nem rossz ember az, de az egész falu a zsebében van. A polgármester is, a rendőrök is, mindenki.

Tudják, hogy ha nem lenne, aki lecsendesíti a cigányokat, akkor nagyon nagy bajok lennének itt.” A férfi nem enged be a házába, viszont otthonosan mesél ezt-azt. Például, hogy az utolsó parlamenti választáson Lelesz hozta a képviselőséget a fideszes Horváth Lászlónak. „Azóta megy ilyen jól a falunak, amióta a leleszi cigányok megverték Vona Gábort a választáson. Nézze meg, dől a pénz, épül-szépül minden. A többi falu a kanyarban sincs hozzánk képest.”

„Négy év alatt több mint egymilliárd forint jött erre a településre, minden fillér megvan!” – erősíti meg a leleszi polgármester. Kovács Passza Béla fideszes színekben indult és nyert. „Azt mondtam, merjünk nagyot álmodni! Nézzen körül: építettünk rendelőt 60 millióból, óvodát 126 millióból, felújítottuk az ebédlőt 26 millióért. Az iskolába, amit még az elődöm idején építettünk, 17 millióért hoztunk digitális táblát. Használják is rendesen. Csapadékpályázaton 335 milliót nyertünk, meg lehet nézni, mindjárt elkészülünk vele.”

A fejlődésben egyébként nincs megállás: tervben van az összes főút aszfaltozása, egy szép városközpont kialakítása ligettel, padokkal, valamint – a ciklus végére – a Dankó telep felszámolása. Ezt már meg is ígérte a cigányoknak.

S hogy ő a Zsiráf zsebében volna? Ezen csak nevet. „Ez színtiszta politikai támadás, de állok elébe. Hogy pénzt adtam volna szavazatokért? Gondolja, hogy kockáztattam volna az egzisztenciámat ilyesmiért? Sok mindent lehet rám mondani, de hogy hülye volnék, azt nem! Ez az egész rendőrségi ügy szomorú eset, de nem értem, milyen alapon hoznak engem ezzel összefüggésbe. Persze azt mondják, 2010-ben úgy választottak meg, hogy csak a cigányok szavaztak rám. De ez nem igaz. Tessék megnézni a szavazatokat.”

Tény, mindenki rá szavazott. Igaz, nem is volt más jelölt.

A leleszi polgármester azóta még nagyobbat álmodott: azt, hogy a faluja város lesz. Úgy tűnik, a hála mégiscsak politikai kategória: a településre ömlik a pénz. Évente több mint százmilliót kapnak közmunkaprogramra, az önkormányzat a legnagyobb munkaadó. „Amikor átvettem a települést, 255 munkanélküli volt, most alig több mint 70. A közmunka itt igenis nagy dolog.” Amire még nagyon büszke a polgármester, az a bűnügyi statisztika. Két éve 26 bűncselekményt regisztráltak fél év alatt, most négyet. Igaz, ehhez az kellett, hogy felálljon a hatvanfős polgárőrség és a faluőrség. Utóbbit közmunkásokból verbuválta a polgármester. Ők a közmunkásbérért egész nap járőröznek. Beszereztek ezenkívül 11 millióért hat kamerát, ami éjjel-nappal figyeli a rendet. És kettőről háromra növelték a helyi körzeti megbízottak számát.

Zsiráfékért tizenhét rendőr jött. Egy önkormányzati képviselő esetében különösnek tűnhet egy ekkora készültség, de a hivatalos rendőrségi közlemény szerint „az intézkedés sikeres lefolytatásához a szükséges létszámú rendőr vett részt abban”. Ehhez képest P. József és felesége másnap már otthon volt. A hivatalos hír így hangzik: „A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján a gyanúsítottak több személynek hitelre adtak el termékeket az általuk üzemeltetett élelmiszerboltból, amelyek árát az üzleti kiskereskedelmi érték felett határozták meg. A sértetteknek a megvásárolt termékek kamattal növelt vételárát a következő hónapban kellett kifizetniük, így kénytelenek voltak ismételten hitelre vásárolni. A házkutatás során nagy mennyiségű készpénzt nem találtak a rendőrök, azonban a tartozásokat nyilvántartó füzeteket igen, azokat a gyanúsítottak nem adták át önként a hatóságnak.”

„Nézze, nekem akkor lesz véleményem a dologról, ha befejeződik a rendőrségi eljárás. Uzsoráról nincs tudomásom, én is csak az újságokból értesültem róla. Nem tudom, mi ez, de majd kiderül” – mondja a polgármester. Mielőtt hazaindulnánk, még benézünk a Dankó telepre. Hallottak a telep felszámolásáról? Persze, hogy hallottak. És nagyon örülnek neki, bár nemigen hisznek benne. Velük soha nem történt még semmi jó. És most, hogy Zsiráfék bezártak, azt sem tudják, honnan lesz ennivaló...

KÖVESDI PÉTER RIPORTJA

NÉMETH ANDRÁS PÉTER FELVÉTELEI