Minden eddiginél jobb a magyar eljárás! Kikockázott rálátás

Eddig az állapotfelmérést terepbejárásra alapozták, amely egyrészt hosszadalmas és munkaerő-igényes, másrészt pedig nem kellő lefedettségű, nyilatkozta lapunknak Zlinszky András, az MTA Ökológiai Kutatóintézetének tudományos munkatársa. Igaz, a földi terepmunka így sem kerülhető meg, ám csupán azt a célt szolgálja, hogy az úgynevezett „tanítóterületeken” mintát vegyenek. Ezt követően a kutatók repülőn a táj fölé emelkednek, s feltérképezik a célterületet. Hatszáz méter magasról másodpercenként 500 ezer villanással fél négyzetméteres kockákra bontják a tájat. Az ilyen kis felbontás már elegendő a megbízható állapotfelméréshez.

Két korábbi – a Soproni-hegységben és a Tisza-tó környékén végzett – kísérletet követően 2012 tavaszán és 2013 nyarán végül a püspökladányi Ágota-pusztán tökéletesítették a kutatók a módszert.

A 24 négyzetkilométeres terület állapotát a földi felmérések alkalmával – természetvédelem szempontjából – közepes minőségűnek vélték, ám a pontosabb légi felvételek alapján kiderült, hogy a helyzet ennél jóval kedvezőbb. S ami külön előny, a beavatkozásra szoruló területek is pontosan azonosíthatók. A felmérések eredményét a természetvédők kapják meg, akik így már célzott beavatkozással tudják javítani a veszélyeztetett részek állapotát.

A módszer azért is különösen fontos, mert a Natura 2000-es területek – hazánk egyötöde ide tartozik – természeti felmérése hatévenként esedékes. S mivel ez az Európai Unió valamennyi tagállamának kötelessége, a módszer iránt egész kontinensünkön máris igen nagy az érdeklődés.