Hol töltötték hajdan idejüket a tudós szerzetesek? Erre is választ kaphatunk, ha – például egy pesti szakrális séta keretében – meglátogatjuk a Központi Papnevelő Intézet épületét, s azon belül is megcsodáljuk a Pálos Könyvtárat.

– E könyvtár nevében a Boldog Özséb esztergomi kanonok által létrehozott, magyar alapítású férfi szerzetesrend emlékezetét őrzi. Nevüket Remete Szent Pálról kapták a pálosok – tudjuk meg Diós Istvántól, a bibliotéka igazgatójától. Özséb a tatárjárás után lemondott állásáról, és a Pilisben meghúzódó remetékkel együtt visszavonultan élt. Ám egy látomás hatására közösséggé szervezte a szétszórtan élő testvéreit, és monostort építettek. Boldog Özséb lett a rend első tartományfőnöke. Néhány évszázaddal később a pálosok, már akik a török uralmat átvészelték, az akkori pesti városfalon belüli szegletben kaptak egy telket. Ide építhették fel központi rendházukat, amelyben megfelelő méretű könyvtár is helyet kaphatott. A templomés kolostoregyüttes alapkövét 1715-ben tették le, és az valóban el is készült a XVIII. században.

A könyvtár – amelybe a törökök elől menekített, Felsőelefánton megőrzött köteteket szánták – ma is páratlan szépségéről híres bútorzatot kapott. Ezt egy bajor származású pálos testvér, Rutschmann Antal készítette, méghozzá tölgyfából és igen nagy műgonddal. Az ifjú pálosok mindent megtaláltak ott, ami tanulmányaikhoz kellett: a szekrényekből elmés módon asztalkákat nyithattak ki, és a tollnak, tintatartónak szánt fiókról sem feledkezett meg a mester. Akkor sem nézelődtek haszontalanul az ifjak, ha a mennyezetre tévedt a pillantásuk: a freskó ugyanis azt jelképezi, hogy a tudományok mind a teológia szolgálóleányai.

Akkoriban feltehetően szentségtörésnek tartották volna még a gondolatot is, hogy egyszer kaszinó működik majd teremben! Holott ez is megesett, miután II. József eltörölte, felszámolta a pálosok rendjét is. Magasztosabb célokat szolgálhatott a kolostor épülete, miután azt 1803-ban gróf Széchényi Ferenc megkapta I. Ferenc királytól, mégpedig a Nemzeti Múzeum és Könyvtár céljára. Végül aztán a napóleoni háborúk miatt menekíteni kellett a könyveket, később pedig a királyi szándék szerint a Központi Papnevelő Intézet kapott helyet a pálosok egykori hajlékában. Az a több ezer kötet, amely ma megtölti a polcokat, nem a pálosok eredeti könyvtárából való, hanem 163 kolostorból került ide – valódi csemege mind a kutatók számára.

*

Az esztergomi bazilikát, az 1856-ban Liszt Ferenc miséjének kíséretében felszentelt építészeti remeket turisták sokasága járja be évről évre. Vajon belegondolnak-e abba, hogyan tartozhat a klasszicista építményhez egy 1500-as évek elején emelt reneszánsz kápolna?!

„Kismartoni magyar ember” – így emlegették szülőhelyére utalva Packh János (1796–1839) építészt, aki a maga korában igen nagy bravúrnak számító tettet hajtott végre. Nem hiába intette őt már korábban így az érsek: „Nem szabad, hogy ennél a nagy vállalkozásnál kishitűség vegyen erőt rajtunk.” Miután Packh lett az esztergomi bazilika építésvezetője, azt a feladatot kapta, hogy a török uralom alatt csodálatos épségben maradt Bakócz- kápolnát vigye el az útból. Az utasítás szerint bármit tehetett, csak a kápolnának baja ne essék. Packh bizonyította, hogy nem kishitű, s végül ezt is sikerült megoldania. Ma is sokan csodálják a bátorságát: a hazai reneszánsz egyedülállóan értékes, süttői vörös és olasz fehér márványból készült alkotását 1600 részre fűrészeltette, majd a számozott darabokat több tíz méterrel arrébb hibátlanul összerakatta. A vágások nyomait ma is megfigyelhetjük például a míves faragású ajtókon. Így a hazai reneszánsz felbecsülhetetlen emléke, amelyet Bakócz Tamás érsek a saját sírhelyéül emeltetett, ma a bazilika részét alkotja. Az oltárt az a Ferrucci mester alkotta, akit később Michelangelo is szerződtetett.

A sors mégsem engedte, hogy Packh János aggkoráig büszkélkedhessen a bazilikánál véghezvitt sikereivel. Annak még örvendhetett, hogy az érsek halála után leállított munkálatokat folytathatják, ám akkor következett a tragikus fordulat. Az építész váratlanul rablógyilkosság áldozata lett, saját lakásában lelte halálát. A tettest hamar kézre kerítették, egy elbocsátott katona személyében, aki magával vitte az építész értékeit, aranyát. De a krimibe illő história ezzel nem ért véget. Utóbb ugyanis Packh feleségét, született Krotky Máriát is meggyanúsították azzal, hogy cinkosa volt a férje életét kioltó katonának. A tettes maga is azt vallotta, hogy az asszony volt a felbujtó, így az özvegyet tömlöcbe vetették. Megtörten szabadult, miután mégis felmentő ítélet született. A szerencsétlenül járt építész, Packh János a főszékesegyház kriptájában nyugszik.

*

Aki Gyöngyöspatára érkezik, tán nem is hinné, hogy Jézus családfájának egyedülálló hazai ábrázolására bukkanhat. A Jessze-fa-oltárra csodálkozhatunk rá ugyanis a plébániatemplomban. Hogy hasonló családfát lássunk, a francia gótikus katedrálisokhoz kellene elzarándokolnunk, vagy legalább középkori kódexekben kéne lapozgatnunk.

A gyöngyöspatai oltáron, az úgynevezett gyertyapadon fekvő, ősz hajú Jessze nem más, mint Dávid király apja. Az ő törzséből nő ki a Megváltó nemzetségének fája, éppúgy, ahogy a próféták megjövendölték: „vessző sarjad Jessze törzsökéből, és virág fakad az ő gyökeréből”. A nyolc méter magas, faragott alkotás ágain virágkehelyből kiemelkedve férfialakokat látunk: az ősök sorát, királyokat, prófétákat. Dávidot könnyen felismerhetjük, mert hárfát tart a kezében – mutatják a helybeliek, akik büszkék a XVII. században készült alkotásra, amelynek csodájára járnak a turisták. A fa csúcsán pedig a kisdedet tartó Mária trónol. A fa ágain hajdan levelek „sarjadtak”, ám ezek az 1860-as évek végén megpörkölődtek, amikor megrendült itt a föld, és tűz ütött ki a templomban. Még a szentély boltozata is megrepedt, néhány alak szinte elszenesedett, ezért újra kellett festetni. A kár nyomait pesti mesterek dús aranyozással tüntették el.

Akik jártasak a szimbólumok világában, nem unják meg tanulmányozni a faragott Jessze-oltárt. Jankovich Marcell szerint a bibliai Jézus-ős, Jessze alakja közel állt a középkori emberhez. „Pogány hagyományaival, a természet és a mezőgazdasági munkák rendjével, valamint a rájuk épülő naptárral összhangban ez is az örök körforgásba vetett hitét erősítette: Jessze magjából fa lesz, mely gyümölcsöt ád, s az ismét magot vet. Ez magyarázza a Jessze fája-jelkép születését.”

A Bibliában e motívum a paradicsomi tudás fáját is jelenti, ahonnan az első emberpár a tiltott gyümölcsöt szakítja, de Krisztus keresztfáját is. Ez utóbbit olykor élőnek ábrázolták. Az Érdy-kódex így ír a Megváltó haláláról: „megkínozván, szörnyű halállal megölték az magas keresztfának ága-boga között”. A fa így az elmúlást, de a megújuló életet egyaránt jelképezi. Mutatja azt az erőt, amellyel az egyik nemzedék a másiknak adja tovább az életet.