Rákaptak a fókahúsra

A bajokat tetézte, hogy a vikingek nem tudtak Európa más vidékeivel kereskedni, hiszen nem akadt elég hajóépítésre alkalmas faanyaguk. Így képtelenek voltak pótolni a kieső forrásokat, s grönlandi kolóniájuk végül teljesen magára maradt.

A Dán Nemzeti Múzeum kutatói szerint a telepesek még csaknem kétszáz éven át kitartottak az egyre kedvezőtlenebbé váló életfeltételek közepette. A túlélést elősegítette, hogy a vikingkolónia sokkal kisebb volt, mint feltételezték – nem 6000, hanem csupán 2500 ember élt ott –, így a kis farmok nagy távolságra estek egymástól, a földművesek, az állattartók pedig ügyesen kihasználták a mostoha természet kínálta lehetőségeket.

A vikingek az évtizedek során alkalmazkodtak a változó körülményekhez.

A zord időjárás hatására a legmagányosabb farmokat elhagyták, a népesség a nagyobb településeken összpontosult, ami lehetővé tette az emberi erőforrások és a készletek koncentrálását. A földművelés és állattartás ellehetetlenülésével a halászat vált a megélhetés fő forrásává, a kései grönlandi vikingek táplálékának 80 százalékát a fókák adták.

Nem tudni, hogy 200 év után végül miért tűnt el mégis a vikingek grönlandi kolóniája. A kutatók szerint ezért több kedvezőtlen körülmény szerencsétlen egybeesése okolható.