Véres áprilisok - Törökország, Kambodzsa, Ruanda

MÁSKÉPP LÁTJÁK
Törökországot leszámítva április 24-én szinte az egész világon az éppen száz éve ezen a napon kezdődött örmény népirtásra (képünkön) emlékeznek. Ekkor indult meg a mintegy kétmilliós örmény katolikus kisebbség vezetőinek a letartóztatása, majd vált a történelem első szervezett népirtásává, 1,5–2 millió áldozatot követelve. A török vezetés azóta sem ismerte el a genocídium bűnét, a történteket mint a muszlimok elleni támadásokra adott válaszlépést állította be. A közelmúltban Ferenc pápa használta a népirtás kifejezést a katolikusok lemészárlására, a német parlament pedig április 24-én szavazott a népirtás tényének elfogadásáról (a szavazásról a hírt lásd itt http://www.atv.hu/kulfold/20150424-nepirtasnak-belyegezte-a-nemet-parlament-a-torokok-ormeny tomeggyilkossagat ), annak ellenére, hogy Törökország az egyik legfontosabb kereskedelmi partnere.

MINDENT ELTÖRÖLNI
Negyven éve, 1975. április 17-én foglalta el a Vörös Khmer Kambodzsa fővárosát, Phnom Penht. Négyéves rémuralma alatt a Pol Pot vezette rezsim a történelem egyik legborzasztóbb népirtását hajtotta végre: legalább kétmillió embert öltek meg az ország nyolcmilliós lakosságából. A Vörös Khmer gazdasági alapelve a mezőgazdaságra épülő totális önellátás volt, minden elpusztítása, ami az iparral, a Nyugattal kapcsolatos. Eltörölték a kereskedelmet, a bankokat, az oktatást, az egészségügyet. Megszüntették a pénzt. A pusztítást az emberekre is kiterjesztették. Első körben kivégeztek mindenkit, aki szemüveget viselt, aki idegen nyelvet beszélt, akinek egyetemi diplomája volt.

MOSSÁK KEZEIKET
1994. április 6-án kezdődött a ruandai népirtás azt követően, hogy a főváros, Kigali fölött – vélhetőleg – lelőtték a szomszédos Burundi államfőjét szállító repülőgépet. Bár az országban akkor már évek óta polgárháború dúlt, ezután indult meg teljes gőzzel az előre eltervezett hajtóvadászat: a hatalmat birtokló, többségi hutu népcsoport robbantott ki véres hadjáratot a kisebbségben lévő tuszik ellen. A máig nem pontos adatok szerint a polgárháborúban 500–800 ezren vesztették életüket, többségében tuszik. Az évforduló jó alkalmat kínált a mostani francia vezetésnek a bocsánatkérésre és magyarázkodásra, ugyanis a francia politikusok fegyverrel, logisztikával is támogatták az akkor kormányzó hutukat.