Vérszívó közellenség

Régen még elég volt ránézni a térképre, s kicsit megnyugodhattunk, ha éppen olyan területen tartózkodtunk, ahol a fertőzésveszély nem volt feltűnő. Nos, az utóbbi időben már szinte nincs olyan országrész, amely ne lenne fertőzött.

Ennek több oka is van. Egyrészt az igazi, hideg telek elmaradása: a kullancsok nagy többsége áttelel, aztán tavasztól beindul. Másrészt évtizedekkel ezelőtt még nagy számban élt egy élősködő/parazitáló darázsfaj az országban, mely éppen a kullancsokat pusztította. Mára szinte eltűnt, ezért sem csökken érezhetően a vérszívók száma. Így aztán nemcsak az erdőkön és mezőkön, de a városi parkokban és a házi kertekben is megfertőződhetünk.

Amúgy nem lenne semmi baj a kullancsokkal, ha csak szívogatnának. De köpnek is: a nyáluk pedig – melynek összetétele a szívogatás során többször is változik – a kullancsot meg nem betegítő vírusokat, baktériumokat, véglényeket tartalmaz, melyeket a gazda szervezetébe visszanyomnak, s ezek közül több akár halálos betegséget is okozhat.

A legismertebb ilyen kór – ellene már létezik oltás – a fertőző agyhártya- és agyvelőgyulladás. Évente több száz esetben fordul elő, hogy a kullancs okozza a kialakulását az emberben. Ennél is sokkalta több Lyme-kóros megbetegedés alakul ki, melyet a Borrelia burgdorferi baktérium okoz – ellene egyelőre nem áll rendelkezésre vakcina. Fura kórság ez, mivel szinte minden belső szervünket, az ízületeket, az izmokat és a bőrt is megtámadhatja. Ráadásul akár több évig is élhetünk tünetmentesen, aztán egyszer csak felüti a fejét a betegség. Ezért feltételezik az orvosok, hogy a népesség akár egyharmada is szenvedhet ebben a kórban – például ezért is kialakulhat a krónikus ízületi bántalom. A Lymekór súlyosabb változata, mikor fontos belső szervek – máj, szív, lép – gyulladása lép fel. Szerencsés, akinél a fertőzés második hetében a kullancscsípés helyén bőrgyulladás alakul ki: ekkor ugyanis a kórokozó megfelelő antibiotikumos kezeléssel kiirtható a szervezetből. Harmadikként pedig a kutyák életveszélyes betegségét említjük meg: a babéziózist egy egysejtű véglény okozza.

Szétterjedve a szervezetben, egyrészt tönkreteszi a vörösvértesteket, a vérlemezkéket, így kóros vérszegénység alakul ki – a kutya ínye szinte porcelánfehér –, másrészt a kiválasztó szerveket támadja, tönkremegy az állat veséje, amely így képtelen a méregtelenítést elvégezni, de bénulás is felléphet. A fertőzött kutyán gyakorta előfordulnak – főleg nagyobb időjárás-változások idején – 2–8 centiméter átmérőjű bőrgyulladások, fekélyek. A láz, a levertség szinte egy nap alatt kialakul, s a kutya szinte összeroppan, mikor e kór fellángol a szervezetében.

Miként védekezhetünk? Gyakori testvizsgálattal, azaz minden fürdéskor nézzük át magunkat. Sok szer tényleg riasztja az állatokat, ezeket kenjük, fújjuk magunkra, ha kirándulni megyünk. A kutyáknak is rendelkezésre állnak drága, de hatásos szerek. Alighogy elkezdenek nyüzsögni a kullancsok és egyéb vérszívók a tavaszban, máris hemzsegnek a különböző hirdetési felületek a mindenféle riasztóktól.

Nézzük először a „vegyi fegyvereket”. Tény, hogy a szúnyogok és a kullancsok is érzik az illatokat-szagokat, még ha nem is úgy, mint az emberek. Emberi használatra kétféle – természetes anyagokat, illetve mesterséges szereket tartalmazó – karkötőket, aeroszolokat és kencéket kaphatunk. A különféle karkötők szertartalma valóban képes elriasztani bizonyos rovarokat, az áruk sem megfizethetetlen. Vízparton, szúnyog ellen jól érvényesülhetnek, viszont az erdőben felszedett kullancs zavartalanul beáshatja magát, mondjuk, a bal térdhajlatba annak ellenére, hogy a jobb csuklón riasztó karkötőt viselünk.

A különféle töltetű flaskákból többtucatnyi áll a polcokon. A természetes hatóanyagúak fő komponense az eukaliptusz- és a citromfű-, esetleg a levendulaolaj – ezektől bizonyítottan távol tartják magukat a kullancsok, mint ahogy más termékek mesterséges hatóanyagaitól is. Ez utóbbiak lehetnek természetazonosak: a flaskán feltüntetett dimetiloktadienal (ezt a címkén mindig kiemelik) nem más, mint a citromfűolaj fő alkotórésze. S lehetnek rovarirtó szerek is: a dietil-metilbenzamid ös?- szetevő (ezt is kiemelik a vignettán) közvetve a rovar fulladását okozza – bár ránk tapad, ám mire a bőrünket átszúrná, elpusztul.

Az ultrahangos riasztókat néhányan dicsérik, többen pedig nem. Honi vizsgálatról nincs tudomásunk, ám az Egyesült Államokban végzett vizsgálatok megalapozatlannak tartják az ultrahang kullancs-távoltartó hatását. A köztes gazda rágcsálókat viszont valóban riasztják.