Vissza az édenkertbe! Gigantikus tájátalakítás a Böddi-széken

Elbűvölő a panoráma. Érdemes volt felmászni a madárfigyelő toronyba. A vízből kikandikáló kicsiny szigeteken madarak tanyáznak, hatalmas hangzavart csapva. Magyarország egyik legnagyobb kiterjedésű és legjobb állapotban lévő szikes tavát, a Böddi-széket pásztázzuk a tekintetünkkel. Egyszer csak megakad a szemünk a náddal szegélyezett Sós-éri csatornán, amely kettévágja a központi tómedret. Lényegében miatta jöttünk.

A helyszín a Kiskunság szikes tavainak legdélebbi vidéke, Dunatetétlen, Akasztó és Járáspuszta ölelésében. A természet különös játékot folytat itt: a víz hol eltűnik, hol felbukkan. A tó nyáron kiszárad, télen feltöltődik. Némi izgalommal is jár ez a ciklikusság, hiszen előfordulhat, hogy végleg elapad a vízpótlás, ahogyan a kerekegyházi Kondor-tóval történt. A kétezer hektár kiterjedésű Böddi-széket azonban nem fenyegeti efféle katasztrófa, ellenben bizonyos káros folyamatokat megelőzendő, a rajta keresztülhaladó „tájidegen” édesvizű csatorna és annak mocsári növényzete felszámolásával vissza kell állítani az eredeti állapotokat. Vagyis az európai vonatkozásban is jelentős pannon szikes élőhelyeket újra be kell népesíteni. Nem kétséges: hatalmas mérvű beavatkozásba kezdtek a természetvédők.

– Nem lehet tovább várni, hiszen a tagolt mederrészeken terjedni kezdett a mocsári növényzet, egyes mederrészek pedig lefűződtek, növényzetük jelentősen átalakult – kongatja meg a vészharangot Bankovics András, a Kiskunsági Nemzeti Park programvezetője. – A szikes tavak és a környező szikes pusztai élőhelyek jellemző növény- és állatfajai ezeken a területeken visszaszorultak. A belvíz elvezetésére és öntözésre az ötvenes években létrehozott engedélyes csatornát nem lehet végleg megszüntetni, ezért a Böddi-széket átszelő hét kilométeres szakaszának új nyomvonalat fogunk kialakítani a tómedertől távolabb.

A Natura 2000 hálózat részeként a fajok és élőhelyek védelmét szolgáló, mintegy nyolcszáz hektárra kiterjedő tájrekonstrukciót az Európai Unió Life+ programja támogatásával tudja megvalósítani a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága, a Dunatáj Természet- és Környezetvédelmi Közalapítvánnyal és a Kiskunsági Madárvédelmi Egyesülettel karöltve. A több mint kétmilliárd forintos beruházás 75 százaléka uniós pénz, amely közvetlenül Brüsszelből érkezik.

Valójában csak akkor tudnak terepmunkát végezni itt, ha a tó épp visszahúzódott, ezért években gondolkodnak. Ha majd első lépésben a jelenlegi helyéről „elterelték” a csatornát, legközelebb betemetik annak medrét, így mire ismét megjelenik a víz, homogén terepre érkezik. Az egyesítés a szigeteket, a padkákat, a természetes képződményeket nem érinti. Viszont tólengésre számítanak. Az meg micsoda?! Az uralkodó szélirány által befolyásolt jelenség, amelynek jóvoltából sós víz hullámzik az elmocsarasodott részekre, és végül egységes víztest jön létre.

– A beavatkozástól azt várjuk, hogy a Böddi-szék nyílt vízfelülete 180 hektárról 400-ra nő – kezdi sorolni Mile Orsolya, a Kiskunsági Nemzeti Park munkatársa, aki a botanikai monitoringot végzi, azaz a terület növényzetének változásait követi figyelemmel tudományos alapossággal. – Változást várunk a növény- és állatvilágban. Visszaszorulnak például a zsiókás nádas mocsarak, amelyek korábban kisebb kiterjedésben jellemezték ezt a vidéket. Szorgalmazzuk a természetvédelmi szempontból megalapozott legeltetést, a gyep „feltámasztásában” a juhok és a szarvasmarhák fontos szerepet játszanak.

Ami a madárvilágot illeti: jelentős fészkelőhelyük volt itt a széki liléknek, mára jócskán megcsappant az állományuk, ahogyan a bíbicek száma is fokozatosan csökken. Nyári lúdból viszont rengeteget látni, északról vándorolnak a kiskunsági szikes pusztára telelni. Felfedezte már a terepet a tőkés réce, minden február végén pedig érkezik a gulipán. A madárvonulás során remélhetőleg más vízi fészkelők is megpihennek nálunk, hiszen a jószágok által rövidre rágott füves részeken, a szikpadkák rejtekében biztonságban helyezhetik el foltos tojásaikat a földbe kapart mélyedésekben. Talán csáberővel bír majd számukra az eredeti állapotát visszanyerő táj, kifigyelik maguknak a magasból az ideális fészkelőhelyeket, és „hírét viszik” a Böddi-széki édenkertnek. Mindez persze nem megy egyik napról a másikra, a szakemberek többlépcsős folyamatról beszélnek.

Mit szólnak mindehhez a gazdák? A nemzeti parktól (is) bérelnek földeket, ismerik már a szabályokat, békében élnek a természetvédőkkel. Ahogyan a járáspusztai Kovács család is.

– Ez a Böddi-széki terület nem a legszerencsésebb, a vízjárás miatt öt hektárból legfeljebb kettő hasznosítható – magyarázza a fiatal gazda, Kovács Sándor. – Lucernát vetünk ide, és a hozzá hasonló keleti kecskerutával is próbálkozunk. Ha épp nem lehet legeltetni, legalább takarmányunk legyen.

A földművelőket legkevésbé a szikes tavak zavarják, több a bajuk az osztatlan közös területek tulajdonosaival. Böddi-széken hat-hétszázan vannak, sokan az ország másik szegletében laknak. És rettentően fontos emberek, hiszen valamennyiük beleegyezése kell ahhoz, ha a helyiek haszonbérletet akarnak kötni a nemzeti parkkal, vagy netán támogatáshoz szeretnének jutni. Elég egyvalaki fejrázása, és meghiúsulnak az elképzelések. Találni olyat is, aki csak azért se adja bérbe a földjét, noha magának nincs szüksége rá, állatai sincsenek.

Ahogy halljuk, a szikes tó időnként kiszáradó medrét is elkezdték kimérni. Térképen keressük az osztatlan közös tulajdonosok parcelláit, tényleg ott vannak. Mosolygunk rajta: nekik csak névlegesen jutott föld, hiszen az év nagy részében víz borítja, amikor pedig időlegesen elszökik, akkor sem tudnak vele mit kezdeni, mert sokszor csak a só virágzik ki rajta, legelőnek is sovány. Valószínűleg ezt a kérdést sem ártana rendezni állami szinten. Legalább olyan nagy lendülettel, mint a Böddi-széki tájátalakítást.