Elátkozott verebek

Hideg és – nem túlzás állítani – aszályos volt a tavasz. Elhúzódott minden: az idejében elvetett mag kelése, s még inkább korai fejlődése. Így hiába kelt ki a sárgarépa, petrezselyem, retek, bújt ki a hagyma, fokhagyma, a borsó, a növénykék szinte „állva maradtak”.Nem sokat használt a vízpótlás sem: locsolhattam a kertben, de a majdnem három hétig jellemző kora hajnali fagyok, fagyközeli hőszintek nem engedték újabb levelek, hajtások kialakulását. Így aztán hetekig szinte az 1-3 leveles állapot volt a jellemző, ami kitette a palántákat a kártevőknek. Egy-egy rovarrágás maradandó vagy szinte végleges károsodást okozott a növényeknek: ha egy-két levelet, hajtáscsúcsot kár ért, az egész növénynek nem maradt már esélye a fejlődésre, a túlélésre, a károsodás „kinövésére”. S az egészben az a gond, hogy az ember szinte tehetetlen: a fél kertet nem lehet fátyolfóliázni, de nem is érné meg, mert annyiba kerülne a beszerzése, mint szinte az egész termés értéke.

A rovarok rágcsálását még nagyjából megúsztuk, de aztán egyik napról a másikra a verebekkel gyűlt meg a bajunk: hiába van folyadékforrásuk – néhány vízzel telt edény – a kertben, az idén valahogy rávetették magukat a borsóra. Az ágyás egyik feléről indultak, és lecsipdesték az alig 5-6 centis, néhány levélkét bontó növény zsenge részeit. Az ágyás másik fele kimaradt, ott már kétszer-háromszor nagyobb a borsó, elindult a kacsfejlesztés is. Így aztán a kimondottan korai vetésidejű borsónkról sok termés már nem várható. De oda lett a meggy nagy része is. (A monília károsítását nagyjából egy hét múlva észlelhetjük a terméskezdemény, a hajtásvégek elhalása alapján.)

Egyszerűen lecsipkedték sziromhullás után a félborsónyi terméskezdeményeket. Szisztematikusan végezték a dolgukat: a fa egyik felén csak a meggyszárak maradtak, illetve néhány felébe-harmadába lecsípett bogyó. A fa másik oldalán is akad kár, de nem ilyen markáns. Soha nem tapasztaltam még ezt a jelenséget – vélhetően a populáció felduzzadása, a víz és a friss zöld táplálék hiánya a magyarázat rá –, igaz az sem fordult elő, hogy 30-50 fős verébcsapatok járják a környéket. Próbáltam őket elzavarni, de egész nap a fa, a borsó mellett állni és hadonászni képtelenség. A fa mellett pörgő szélforgó sem ijesztette el őket. Irtani nem szabad, eszmei értékük a házi veréb esetében egyezer, mezei veréb esetén huszonötezer forint.

Más bajunk eddig a kertben nem nagyon támadt – a már említett részben kudarcos paprikapalánta-nevelésen kívül majdnem minden sikerült: a korai karalábé, a leveles kel, a saláták, a paprikapalánták szépen fejlődnek a fóliasátorban. A fólia alatti retket már esszük, sietni is kell, mert a meleg miatt kezd magszárba szökkenni. A jégsalátával még várunk, de a hagyományos zöldfélék már megfelelő méretűek a szedésre. Alakul a sárgadinnye-palánta, kikeltek a peronoszpórarezisztens uborkamagok is. Ezeket csak két hétig nevelem a fóliában, s ahogy a májusi fagyosszentek elmúlnak, kikerülnek a végleges helyükre. Az idén helybe vetem a többi kabakost: az újdonságnak számító görögdinnyét, a cukkinit és a sütőtököt is.

A hagymafélék szépek, zöldhagymaként esszük a vöröshagymát. A hagymalégy kártételét még nem tapasztaltam, a lótetű viszont már 3-4 tövet kipusztított. A következő napokban kerül a földbe a csemegekukorica, többféle zöldbab és a futóbabok is.

Túl vagyunk a krumpli ültetésén is.