Grétsy László: Izé

E kis – nem is annyira szörnyszülött – szócskára már több mint fél évezrede vannak írott adataink. Még az is lehet, hogy egy ősi, finnugor kori szótő ­é képzős magyar továbbélésével van dolgunk.

Ha csakugyan fölösleges lenne, nem védeném, de korántsem haszontalan. Kétféle jelentése is van. Egyrészt olyasvalamit „jelent”, fejez ki, aminek a neve nem jut eszünkbe, illetve amit nem tudunk vagy nem akarunk megnevezni. Ilyenkor kérdezi pl. – valóban, naponta akár százszor is – a kisgyerek, ha egy számára ismeretlen dolgot lát: „apa, mi ez az izé?”, vagy figyelmezteti serdülő lányát egy jó szándékú, de ezáltal éppen a túlzott illedelmeskedés csapdájába esett anyuka: „Igazítsd meg a szoknyádat, mert kilátszik az izéd!”

Ám nemcsak ilyenkor, tehát valaminek a megnevezésére vagy éppen meg nem nevezésére használatos, sőt gyakori az izé, hanem akkor is, amikor emlékezetkiesés elfedésére, időhúzásra, fogalmazási zavar áthidalására szolgál. Szemléltesse ezt is egy példaféleség: „Mi is volt, izé, amiről az imént beszéltünk?” Ez a fajta használat nem is csak az izére jellemző, hanem más olyan szavakra is, melyek többnyire csupán arra valók, hogy a beszélő időt nyerjen mondanivalójának a maga számára való visszaidézésére és rendbe szedésére. Ezt az izét és társait, mint amilyen a hát, a szóval, az ugyebár és még jó néhány, úgy nevezzük: töltelékszavak, beszédtöltelékek. A majd' minden mondatnak hosszúra nyújtott á­val (hááát) és utána jókora szünet tartásával való megkezdése szintén jellegzetes gyerekszokás, de a kevésbé iskolázott felnőttek beszédében sem ritka.

A levélíróm által elmarasztalt izéről értékelésül hadd mondjam azt: minduntalan való használata csakugyan nem kívánatos, mert szürkíti, sematizálja a beszédet. De ha csak mértékkel használjuk, továbbá figyelembe vesszük, hogy képzővel, igekötővel bővült származékai is léteznek, s azoknak is megvan a maguk sajátos szerepe, jelentése, hangulata (ne izélj már!, elizél, megizél stb.), csak azt ajánlhatom mindnyájunknak: ne izélgessük már annyit e kétségtelenül lejáratott, de kiközösítés helyett mégis kíméletet érdemlő szót!