Grétsy László: Kirúg

Ezzel a szóval évekkel ezelőtt már foglalkoztam e rovatban, mégpedig azért, mert egy napilapban akkor vita támadt a kirúg szó bizonyos szövegbeli használatának helyessége vagy helytelensége miatt. Azt már akkor is megemlítettem, hogy a szó karrierje egyre inkább felfelé ível, most azonban, hogy az egyik, nem is nagy terjedelmű bulvárnapilap egyetlen számában – elárulom, a március 17-iben – öt kirúg is ott éktelenkedik, nem hallgathatok tovább.

Ország-világGrétsy László2015. 05. 14. csütörtök2015. 05. 14.
Grétsy László: Kirúg

Kit, kiket rúgtak ki, azaz bocsátottak el, váltottak le, mentettek fel, küldtek el, menesztettek, mondtak fel nekik, váltak meg tőlük, bontották fel a szerződésüket, távolítottak el, nem tartottak igényt további munkájukra? Talán olyan embereket, akik általános megvetés tárgyai, körözött bűnözők, vagy egyéb okból „szolgáltak rá” erre a megalázó, durva megfogalmazásra?

Nyelvünk persze olyan szavakban, kifejezésekben is gazdag, melyekkel az erkölcsileg értéktelennek, hitványnak tartott személyek iránti érzelmek is jól kifejezhetők, történetesen még az illetők elbocsátásával kapcsolatban is. Az alkalmatlan, semmirevaló, értéktelen, hitvány embert – mindig az oda illő szóval, kifejezéssel – lapátra teszik, kipenderítik, kiteszik a szűrét, útilaput kötnek a talpára, őt igenis kirúgják, mert ezt „érdemelte”.

Csakhogy ez esetben nem hasznavehetetlen, jellemtelen, semmirekellő személyekről van szó, hanem egy korántsem kétes hírű televíziós szerkesztőről, egy befolyásosnak ismert újságíróról, valamint egy énekesről, akiről magában a mindenkit kirúgozó lapban is az olvasható, hogy „a mulatós műfaj jelenlegi királya”. Külön figyelmet érdemel, hogy a kirúg nemegyszer kiemelt helyen, címben vigyorog felénk – ott, ahol a leginkább szem előtt van, ahol a legnagyobbat durranhat. Az újságíróról szóló cikk harsogó címe: „Kastélyról írt, kirúgták”, az énekessel kapcsolatosé: „Kirúgták a legnagyobb mulatóst?”

E témáról először – legalábbis az én ismereteim szerint – nem mostanában, hanem már több mint két évtizeddel ezelőtt volt szó. 1993-ban, az Édes Anyanyelvünk című nyelvművelő folyóirat hasábjain írt róla cikket jeles, azóta már elhunyt nyelvészünk, B. Lőrinczy Éva, aki mellesleg az ötkötetes „Új magyar tájszózár" főszerkesztője. Tőle idézem a következőket: „A kirúg ige szomorú »karrier«-je nem egyéb, mint egyetlen, a közlés körébe tartozó szerény jele az egész társadalmi létünket elárasztó durvaság félelmetes erejének”. Vajon a bulvársajtó felelősei mikor érzik meg, hogy ez az éppen szemléletes volta következtében megalázó, megszégyenítő kirúg, bármily elterjedt is, magát a lapot is lealacsonyíthatja?

Ezek is érdekelhetnek