Grétsy László: Ravaszdi

Azonnal sejtettem, hogy ő még a hétkötetes, egyébként igen hasznos értelmező szótár „rabja”, ugyanis abban – a 2003-as Magyar értelmező szótártól eltérően – még csakugyan nincs ravaszdi címszó, de azért készséggel válaszoltam. S mivel a ravaszdi múltja és jelene egészében egy tarka forgatag, színes világ, a mondottak lényegét e cikkecskében olvasóimnak is átnyújtom.

A Ravaszdi alapja természetesen a ravasz főnév. Ez ősi örökség nyelvünkben, amely számos rokon nyelvből kimutatható, s már az 1055-ből származó, híres Tihanyi alapítólevélben is benne van. Eredetileg csak főnév volt, és a vörös bundájú ragadozó állatot, a rókát jelentette. A róka nemcsak nálunk, hanem számos más népnél is a ravaszság, furfangosság ősi jelképe. Ezért nem meglepő, hogy a ravasz szó már a 15. századtól kezdve melléknévként, jelzőként is él nyelvünkben, mégpedig ’ravasz, álnok, fortélyos’ értelemben. Azon sem csodálkozhatunk, hogy e jelentésváltozás következtében mindinkább ez a melléknévi értelem vált a fő jelentésévé. Ám ennek is lett következménye, nevezetesen az, hogy – nyelvünk gazdaságosságának ékes bizonyítékaként – az említett, bozontos farkú állatot azóta, immár több évszázada főleg névpárjával, a ravasz szó tövének -ka kicsinyítőképzős származékával, a róka szóval nevezzük meg.

Ezek után következzék a ravaszdi! Ez a ravasz szónak, mind a ’róka’ jelentésű főnévnek, mind a ’furfangos’ értelmű melléknévnek, -di kicsinyítő képzővel alkotott változata, amely a képzője révén olyanféle játékos hangulatú szó, mint az oktondi, a bumfordi, az igazándi(ból) és még néhány társa. Jelentheti, főleg mesékben, a róka komát is (névként valóban inkább nagy kezdőbetűvel), de lehet melléknévi, ’ravaszkás, hamiskás’ jelentésű szó is, amely inkább személyre vonatkozik. Az első adat, amelyet ismerünk rá, 1799-ből Virág Benedek Csalavári című hexameteres költeményéből való, ahol egy pénzéhes vőlegényjelölt jelzőjeként fordul elő, de olvastam már „egy ravaszdi leányról” is, továbbá ismerem a Cseh Tamás–Bereményi Géza alkotópáros szerzeményét is, amelynek címe: „Dal a ravaszdi Shakespeare Williamről”.

Vagyis a válaszom: így is jó, úgy is jó. Szabad a gazda!