Pálinka - Ráragadt - Olvasóink vidám történetei

PÁLINKA
A nagycsepelyi (Somogy megye) Ruzsa Jánossal történt, a múlt század '50-es éveiben. Tiltott módon főzött pálinkáját szerette volna eladni Balatonszemesen. Két befont, füles üvegkorsóban vitte éjjel, Balatonőszödön keresztül. Jött vele szemben két egyenruhás, tányérsapkás férfi. Fináncoknak nézte őket, s közben ezt dünnyögte magában: – Ha az enyém nem lehet, ne legyen a tiétek sem!
Összeütötte az üvegeket, eltörtek, a pálinka kifolyt. Eközben odaértek az egyenruhások, és kiderült, hogy két vasutas. Heves természetű ember lévén, nekik ment, őket hibáztatva a „balesetért”…
Elek János
Kötcse

RÁRAGADT
Az én történetem a Szabad Földdel kapcsolatos. A '60-as években a nagyapám már járatta a lapot. Falunkban akkor még régifajta kémények voltak, a kéményseprőnek föl kellett mászni beléjük, hogy lekaparhassa az úgynevezett saskót, kormot.
Egy nap éppen délben megérkezett hozzánk a kéményseprő, és megkérdezte, elfogyaszthatja-e nálunk az elemózsiáját. Mondtuk neki, hogy minden további nélkül. Elővettem az asztal alól egy hokedlit, hogy foglaljon helyet. Ő tiltakozott, hogy koszos, kormos a ruhája, nem ül rá. Erre én egy Szabad Földet tettem a hokedlire, így már le tudott ülni. A nagyapám egy fröccsel is megkínálta, kicsit még beszélgettünk is. Mikor felállt, az újság is „ment” vele: jól ráragadt a nadrág fenekére, amin közben fölmelegedett a saskó. A nagyapám próbálta lekaparni az újságot, de az nem jött, s pont a címlap ragadt a kéményseprő fenekére – rajta nagy betűkkel virított: Szabad Föld. Úgy nevettünk, hogy még a könnyünk is kicsordult. Feri bácsi – mert így hívták a kéményseprőt – maga is vicces ember lévén, nem törődött vele, hogy így járt. Azt mondta, legalább az is olvashatja az újságot, akinek nem jár – majd addig tartja neki a fenekét. Azután minden évben fölemlegettük, amikor jött a kéményt seperni, jókat derültünk vele.
A Szabad Földet a nagyapám halála után a férjem nevén fizettük elő, és azóta is járatjuk. Várom a pénteket, hogy olvashassam, de szeretik még az unokáim is. Elolvassuk, ők megfejtik a rejtvényeket, én meg leírom a recepteket, sokat megsütöttem már. Az újság minden példányát elrakom, több évre visszamenőleg megvan.
Maradok továbbra is hűséges olvasójuk:
Erős Istvánné
Pákozd