'Milyen választ vár tőlem? Ön is tudja, mi a helyes és mi nem'

Kedves Ágnes!
Kérem, adjon tanácsot egy számomra létfontosságú ügyben. Három éve váltam el, húszévi nagyon rossz házasság után. A férjem gorombán bánt velem. Meg éppen nem ütött, de jó szót soha nem kaptam tőle, mindössze szidást és morgást. Egyszer csak betelt a pohár, fogtam a két gyerekemet és elköltöztem. Nagyon jó ügyvédje volt, úgyhogy gyakorlatilag kisemmiztek. De nekem csupán az volt a fontos, hogy véget vessek annak a házasságnak. Édesanyám befogadott minket, nyugalmas időszak következett. De sajnos ő tavaly meghalt. Egyedüli gyereke lévén, én örököltem a háromszobás lakását; drága édesanyám holtában is megoldotta a legégetőbb gondomat… Még csak 42 éves vagyok, vágyom egy jó társra, a szerelemre. Azt hiszem, megtaláltam Gábor személyében. Egy éve ismerjük egymást, és kölcsönös a szerelem. Nemcsak sármos külsejű férfi, hanem okos, rendes, jó a természete. Már házasságról beszél. De itt van a nagy probléma. A kislányom hatéves, nagyon szeretik egymást, őt boldogan elfogadja. De a 14 éves fiamat nem! Zsolti szereti az édesapját, aki kivételezett, soha nem gorombáskodott vele. Azért persze látta, hogy velem hogy bánt, úgyhogy megértette, miért jöttünk el. Azonban azt hiszem, még nem adta fel a reményt, hogy egyszer újra együtt leszünk. Ezért minden eszközzel próbálja elmarni tőlem Gábort. Undok, nem tiszteletlen, de barátságtalan. A barátom nemrég kezdte pedzegetni, hogy adjam vissza Zsoltit az apjának. Én teljesen ledöbbentem, de próbáltam úgy tenni, mintha nem gondolná komolyan. Mondtam, hogy a gyerek most van a legrosszabb kamaszkorban, majd benő a feje lágya stb. De nem hatott. Most ott tartunk, hogy kategorikusan kijelentette: addig nem költözik hozzám, amíg „meg nem oldom a problémát”. Erről persze szó sem lehet. Így meg el fogom őt veszíteni. Mit tegyek, mivel próbáljam jobb belátásra bírni?
Üdvözlettel: Margit

Kedves Margit!
Biztos benne, hogy Gábort a Sors rendelte önnek? Úgy gondolja, tényleg őszintén szereti, aki ilyet kíván egy anyától? Hogy válasszon a két gyereke között, mégpedig az ő óhaja szerint? Elhiszem, hogy nem éppen kellemes egy morcos kamasz mellett élni, no de ha a kölyök benne van a „csomagban”? Ki lehet pöckölni belőle? És akkor minden jó lesz? Milyen választ vár tőlem? Miközben ön is tudja, mi a helyes és mi nem. Adhatok kategorikus választ, amit Gábor nem tenne az ablakba. De az az én válaszom lenne, nem az öné. Mert azt önnek kell kimondania…
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes